Vannak szülés utáni fogyással kapcsolatos sikertörténeteitek?

A barátnőm lelkét szeretném nyugtatni velük. A történet az, hogy ő most várja a második babáját, én az ő két terhessége között szültem az elsőt. Az első terhességnél tíz kilóval volt több a végén, mint baba előtt, ez úgy jött ki, hogy nagyon hányós volt az első trimeszterben, akkor fogyott öt kilót, majd erre jött rá 15 kg. Tenni nem tett érte, csak nem volt étvágya és nem jött fel több. De nagyon büszke volt rá.

Én a terhességem alatt több, mint húsz kilót híztam, ami engem annyira nem zavart, mert baba előtt vékony voltam, őt annál inkább, hetente hallgattam végig, hogy soha nem fogom ezt leadni, beteg leszek és bárhol voltunk egy társaságban, mindenhol elújságolta, hogy én már mennyit híztam az adott hétig, ő meg összesen tíz kilót. Nem esett túl jól, de sebaj, lepergett rólam.

Rólam két hónap alatt lement az összes felszedett súly. Szülés után két hónapig próbáltam tejet csinálni, de hormonális probléma miatt nem indult meg, nem volt egy csepp sem, így feladtam a szoptatást és akkor már elmertem kezdeni diétázni és mozogni. Nem csináltam durván, mégis két hónap alatt leolvadt rólam minden szerencsére.

Most az a gond, hogy a barátnőm második terhessége fordítottja az elsőnek, ugyanis egyáltalán nem volt rosszul, rettenetesen kívánós, állandóan farkaséhes, így már az első trimeszter végére annyit hízott, mint az első terhessége 25. hetére és emiatt most szó szerint lelkibeteg. Próbálok neki segíteni, mert tudom, hogy milyen nehéz, nyugtatom, hogy nem lesz baj, le fogja adni, ne aggódjon, figyeljen oda, de ha most hízik 20 kilót, akkor sem dől össze a világ, legyenek jók az eredmények és legyen boldog és majd szoptatás után ráér azon gondolkodni, hogyan fogyjon le. Azzal, hogy most aggódik, attól még nem lesz jobb. A férje is nyugtatja, hogy ha majd akar, akkor tornázhat, ő napi két órára simán tud a gyerekekre vigyázni, szóval lesz rá idő.

De semmivel nem hatunk rá. Hiába hozom fel neki az én példám, arra csak legyint, hogy én genetikailag szerencsés vagyok és azért fogytam le, és hogy ő még életében nem diétázott és nem tornázott a középiskola óta, szóval ha ő most meghízik, akkor úgy marad.

Ezért szeretnék neki gyűjteni egy-két ellenpéldát, hátha ezzel kihúzom ebből a szenvedésből, mert már nincs jobb ötletem, hogyan segíthetnék rajta.