Hogyan lehet enyhiteni azt a fájdalmat, amit egy piciny magzat elvesztése okoz?

Hát nem tudom, hogy segíthetnék. Az biztos, hogy nagyon fáj, és mindig emlékezni fogsz rá. Nálam muszáj volt elvenni, mert nem fejlődött normálisan, és nem tudom elfelejteni, de szerintem ez nem baj, sőt az lenne a rossz, ha el tudnánk felejteni ezeket.

Nálad miért kellett elvenni? Fiatal vagy? Nem jók a körülmények a gyerekvállaláshoz? Mindenesetre ha valami ilyesmi van a dologban, akkor jobb lenne, ha odafigyelnél, hogy ez ne forduljon elő ismét.

Visszacsinálni sajnos nem tudod már.

Mesélek valamit:

Elvesztettem egy picit, fájt, utáltam mindent...

Nem sokra rá megfogant a fiam, akit szeretek, de nem lettem egész az érkezésétől. Aztán teltek a hetek, rajtam meg kijött egy jó kis depresszió. Hónapokig voltam padlón. Aztán terhes lettem a lányommal. Javult a hangulatom.

Aztán ahogy mindennapos lettem, rohantak a napok, és azt láttam, hogy nagy eséllyel akkor fog születni, mint az első kicsi jött volna. A sors fintora, hogy annál az orvosnál, aki elvette Őt, Ő segítette világra Manócskát, és akkor mikorra az első jött volna. "Visszakaptam" a kislányom.

sajnos sehogy nem lehet potolni...idovel enyhulni fog a fajdalom.

miert kellet elvenni?beteg volt?

Ja ertem,ez is tenyleg gaz.

ezt mar visszacsinalni nem birod,beletorodsz hogy ez van,mast nem tehetsz mar.

szia,

én tegnap veszítettem el a babámat, bár nekem spontán vetélés volt, és van egy kisfiam is, aki mellett nem lehet magamba roskadni, de azért nagyon fáj, főleg, hogy nagyon-nagyon vártuk. Ami segít az az idő. Az én esetemben úgy érzem, hogy csak egy újabb terhesség.

ha nagyon-nagyon magad alatt vagy, és úgy érzed nem tudsz ebből kilábalni, én szakemberhez fordulnék, mert ez az egész életedre rányomhatja a bélyeget. ami megtörtént, megtörtént. visszacsinálni nem lehet sajnos.

Szia!

www.angyalokszülei.hu

Itt tudsz gyertyát gyújtani a piciért,hátha ez segít.Sajnálom.

Én 36. hétben veszítettem el az első gyerekemet 2008-ban,2009-ben megszületett a most másfél éves kislányom,Ő az aki igazán enyhítette a fájdalmat.