Ki hogyan "kezdte el az életet"? (lentebb kifejtem)

21 évesen kezdtem dolgozni Budapesten, ekkor költöztünk össze a párommal. Két évig különböző albérletek, közben lett egy autónk. Utána mi is barátságot kötöttünk a bankkal és megvettük a saját házunkat, de nem Budapesten, hanem egy közeli kisvárosban. Tavaly szeptemberben összeházasodtunk, most várjuk az első babánkat.

A férjem az átlagnál sokkal jobban keres, de a lakáshitel miatt nem tűnik úgy. Nem élünk luxusban, de megvan mindenünk. Igyekszünk takarékoskodni, félretenni vésztartalékot. Ha megszületik a kisfiúnk, neki is elkezdünk gyűjteni, amikor felnő, ne kelljen hitellel a nyakában kezdenie az életet, legyen az iskola v. saját lakás.

25 évesen jöttem fel Bp-re dolgozni. Pedagógus szálló, majd albérletek.

28 éves koromban sikerült venni egy kis garzont, saját spórolt pénzből, szülői támogatásból, és banki hitelből.

30 évesen mentem férjhez.

25 évesen ismerkedtünk meg a párommal, 9 hónap "járás" után tabletta mellett lettem terhes, 3 hó agyalás és stresszelés után döntöttünk úgy, hogy megtartjuk. Nem költöztünk össze, én maradtam a szüleimnél, ő pedig elkezdte intézni, hogy a szülei házának tetőterét beépíthessük. 7 hónapos volt a kisfiam, amikor elkezdtük átépíteni a házat (komplett tetőcsere, nyílászáró csere, külső hőszigetelés), ami miatt nem sokat találkoztunk volna, mert a nagy részét sk. csinálta, így ideköltöztünk anyósomékhoz. Sajnos eléggé elhúzódott az építkezés, 1,5 évet éltünk így. Most lesz 2 éve, hogy elkészült a saját lakrészünk, ami teljesen különálló, külön bejáratunk is van. Szerencsére jó a kapcsolatunk az anyósomékkal, máskülönben nem költöztem volna ide vagy már nem laknék itt.

Ja és sajnos így is szükség volt hitelre, de már "csak" 4,5 van hátra belőle, így 35 éves korunkra végre szabadok leszünk és még mindig elmehetünk Ibizára 1 hétre bulizni :)))))

Ha saját lakást akartunk volna, akkor kb. 25 évre adósodtunk volna el és egy 40 nm-es lepukkant panelban kellene nyomorognunk régi bútorok között.

Így most van egy 90 nm-es, nagyon igényesen berendezett lakásunk, amit ugyan nem adhatunk el és nap, mint nap látom az anyósomat is, de nekünk ez így jó most :)

4,5 ÉV van hátra a hitelből, az év lemaradt :)

Ja és azóta van még egy gyerekünk, 15 hós kisfiú.

És egyáltalán nem korai agyalnod rajta, sőt tök jó, hogy már gondolsz erre is!

Ha én is így gondolkodtam volna, akkor nem a semmibe szültem volna gyereket 26 évesen, de engem előtte csak a buli érdekelt és csak egy kocsit tudtam felmutatni, az is hiteles volt.

Mindenképpen takarékoskodj valahogyan, akár valami lakáskasszás vagy hosszú távú megtakarításos dologgal, mert ha a szüleid valóban nem tudnak segíteni, akkor nagyon nehéz lesz később.

Ha fiú vagy, akkor az nagy előny lesz a lányoknál, ha lesz saját lakásod, ha meg lány vagy, akkor legalább nem leszel úgy ráutalva senkire sem.

13,5 évesen költöztem el otthonról,a szüleim épp váltak(14 éves voltam,amikor kimondták a válást)

Nagyon szegények voltunk,falun laktunk Csongrád megyében.Nagyjából a nincstelenség miatt voltak viták és elegük lett,nekem is.

Aztán mondtam,hogy jó,akkor én is költözök.-eredj csak;persze,nem gondolták,de tényleg el mentem.Egy nagy utazó táska ruhával biciklire ültem és Röszke felé mentem(nem tudom,miért arra) aztán késő délután találtam egy kiadó tanyát messze mindentől.Havi 10 ezer albérletben egyeztünk(a tulaj nem kérdezte,mennyi idős vagyok,én nm mondtam) 8 ezer zsebpénzem volt és telefonom,mai értéknek számított.Aztán a következő héten már dolgozni mentem,apukám segítségével egy építőipari brigádhoz.Így tudtam fizetni mindent :-) nagyon jól kerestem...

Közben a sulit se hagytam ott.Egy napom így nézett ki: reggel 3kor keltem,etetés,fürdés irány a suli,suli után meló(kettőtől este 9ig,10ig; amikor úgy volt órám,elengedett az oszt.főnök) aztán haza,etetés,fürdés,tanulás.Hétvégén csak 10 órát dolgoztam,akkor főztem takarítottam.

Hozzá kell tenni,hogy amíg nem volt pénzem biciklivel jártam,aztán busszal,de 3 kilométer volt a buszmegálló...

Amikor kicsit idősebb lettem(16 éves) átiratkoztam esti tagozatra és találtam normális bejelentett munkát 8 órában.Na,onnantól könnyebb volt.17 évesen vettem egy használt,de a mai napig jó autót.Megismerkedtem egy sráccal,náluk is laktam,aztán vége lett.De 18 évesen vettem egy kis házat hitelre(minimális önerőm volt,abból felújítottam nagyon,hát értek hozzá,így jött össze)

Aztán emelkedtek a törlesztők és eladtam,még mielőtt nem tudtam volna fizetni.Közben volt munkahely váltás is.

Közel 2 évig fizettem a hitelt,de nagyon jól jártam,mert a hitel kifizetése után vettem egy tanyát(főút mellett,3 szobás,full jó és szép épület)a maradék pénzből és levizsgáztam teher autóra(a volt munkahelyemen megígérték,hogy ha megcsinálom,sofőr lehet,aztán mégse,így felmondtam)

Most itthon vagyok munkanélküliként április elejéig,akkor megyek busz tanfolyamra.Nem adom fel,sofőr szeretnék lenni még mindig,és már van esélyem,hogy össze is jön.

Na,így lett saját,hitel mentes házam 20 éves koromra.Már egy éve itt lakok és imádom :-)

21/L

Én először 19 évesen költöztem el, munka miatt másik városba, mert itthon nem kaptam munkát, hiába megyeszékhely, itt nagyon nincs semmi. Utána visszaköltöztem, mert multinál kaptam állást, és fél év után elintéztem, hogy átvegyenek az itteni üzletbe.

Utána 21 évesen költöztem el már végleg, akkor volt 1 éves a fiam. Nem úgy terveztem, hogy a szülőkkel lakom majd, amikor gyerekem lesz, de szerencsére csak egy évről volt szó, nem egy nagy idő.

Viszont az eszembe se jutott, hogy addig várjak, amíg összejön egy családi házra, én is lakásban nőttem fel, szóval ebben semmi borzalmasat nem látok, meg nem is akartam sajátot venni, jó nekünk most albérletben. Sokkal mobilabbak vagyunk így. Ha lenne is rá pénz, akkor sem mernék egy lakást megvásárolni, hiszen ki tudja, hogy mondjuk 1-2 év múlva is olyan jó, hogy ott lakunk. Most ahol lakunk, az nagyon közel van a bölcsihez, ami praktikus, viszont oviba már máshova akarom járatni a fiam, szóval nyáron költözünk. Én egyetemre járok, az innen messze van, viszont az ovi az egyetem mellett van, szóval ahhoz közel keresünk majd nyáron lakást, így nem kell majd még nagyon közlekedésre sem költeni. De ha befejeztem az egyetemet, akkor valószínűleg már máshol lesz praktikus lakni, sőt, nagyon úgy néz ki, hogy külföldre megyünk, a fiam ott kezdi majd az iskolát, és az sem biztos, hogy haza jövünk egyáltalán. Szóval én nem is akarok saját lakást, nem kell nekem a plusz gond, hogy eladjam, albérletet keresni sokkal egyszerűbb. Ha kimegyünk, akkor is albérletben fogunk lakni, de ott nem is akar mindenki mindenáron saját lakást, ott nem egy ilyen kényszermegoldás az albérlet. Saját tulajdonú lakást/házat majd akkor veszek, ha már megvan a teljesen fix munkahelyem, elég pénzem rá, amikor már úgy érzem, hogy a közeljövőben nincs rá ok, hogy lakóhelyet változtassunk. Mert szerintem a mai világban nagyon gyakran megesik, hogy az ember az adott városban nem kap állást, és akkor nincs mese, költözni kell. Albérlettel ez sokkal egyszerűbb.

Érettségi után kollégiumba kerültem, akkor már megvolt a jelenlegi férjem. 2 év volt a suli, utána, 20 évesen Pesten kezdetm dolgozni (messze a szülőktől, páromtól, de nem volt választásom), a munkahelyem biztosított szállást!

1,5 évig ingáztam Pest és Zala megye között 3 naponta, rémes volt, de megérte. A párom utánam költözött, tök jó munkát talált Pesten. 2 évig laktunk albérletben, közben volt eljegyzés és esküvő, és belevágtunk a lakásvásárlásba. Szülői segítségünk annyi volt, hogy anyuék akkor adták el a házat és az én részemet megkaptam belőle, ennyivel kevesebb hitelt kellett felvenni! Azóta eltelt pár év, van egy 3 éves lányom és egy 3 hetes pici fiam, igaz most nyögjük a hitelt, de megvagyunk valahogy, jól kiegészítjük egymást a férjemmel. Igazi csapat vagyunk! :))

27 éves, 2 gyerekes anyuka