Hányan vannak olyanok akik nagyon erős ellentétes érzelmeket élnek át gyerekükkel szemben?

Szerintem néha mindenkiben van ellenérzés és ez normális is. Az ember azért csak egy ösztönlény és a saját érdekei is fontosak. Persze valakiben az anyai ösztön mindent elnyom, és a habitusa is nyugodt pozitív gondolkodású. Én nem vagyok pozitív ember, ha van valami előre eltervezett program az az első mondatom, hogy "Jó, csak a gyerek nehogy beteg legyen addigra, vagy pont akkor."

Van aki ilyenekre nem is gondol, hát nem vagyunk egyformák.

Ennek van tudományos magyarázata is más agyi területet használunk mint az optimista emberek, ennyi.

Nyugi majd csak megnőnek!

Soha nem éreztem és mondtam ki még ezt, hogy nőjenek már meg, pont fordítva:) Hetente mondom, hogy bárcsak mindig ekkorák lennének, telne lassabban az idő. Nekem borzasztó gyorsan múlik, úgy érzem, hogy vágtat...

2, 8 és 11 évesek.

Szerintem ez normális...:)

egy példa: a délutáni alvást már néha kimondhatatlanul várom, hogy egy kicsit magam legyek, de ha már 2 perccel tovább alszik, mint szokott, alig várom, hogy felkeljen és megint magamhoz öleljem. Imádom őt, belehalnék, ha nem lenne, de néha olyan de olyan mérges vagyok, hogy szétrobban a fejem. Bizony szélsőséges érzelmeket vált ki, de a szeretetem nem változik, mikor haragszom is épp úgy szeretem, csak közben dühöngök egyet.