Miért forog állandóan az evés körül a világ?

Én soha nem vittem a gyerekeimnek az oviba nasit, a játszótérre is max. innivalót.

Nálunk az anyósom olyan, hogy folyamatosan etetné a három gyereket, telepakolja mindenféle süteménnyel, rágcsálnivalóval az asztalt, alig odaérünk. Olyan dolgokkal főleg, amiket mi soha nem veszünk, így vonzó a három gyereknek, de én nem szeretem. (olcsó sütemények stb.)

Sokan azt mondják, az etetés a szeretet jele. Dédi is hasonló volt nálunk, mindig az evésről, főzésről beszélt, ha mentünk hozzá, akármit is, de a gyerekeknek enni kellett.

Ha az oviban májkrémes kenyér az uzsi, tuti, hogy a gyerekem nem eszik, mást meg nem adnak helyette. Ovi után gyakran megyünk a játszótérre, éhen halna, amíg hazaérünk. Ebédtől a 6 órai vacsoráig azért egy 3-4 éves gyerek nem bírja ki, főleg, ha sokat mozog. Én is viszek magammal müzliszeletet vagy Jó reggelt! kekszet és dobozos üdítőt neki. Nem hiszem, hogy ez szeretet-pótlás lenne, épp ellenkezőleg.

Ismét fel kell hívni a figyelmet arra, hogy minden eset más és más. Lehet jogos indoka a nasizásnak, más kérdés, hogy nyalókát csak mikuláskor kapott a gyerek, van helyette jobb kaja is.

12:17 vagyok

"a játszótéren 10 per után előkerül a keksz, a ropi, a pufi. Mintha éheznének a gyerekek..." Többek között erre és az előttem irottakra is reagáltam.

Szerintem nem olyan vészes a dolog, ahogy a kérdésedből sejtetni engeded. Persze, vannak anyák, nagymamák, akik szeretik édességgel tömni a gyerekeket. De amit a játszótéren, oviban láthatsz, annak sok esetben racionális oka van, ld. az én példám.

Tehát csak a kérdésedre reagálva: szerintem nem forog állandóan az evés körül a világ.