Hogyan értessem meg vele végre, hogy eljusson az agyáig és felfogja?!

vegyél neki egy fülhallgatót, és ha nem tud alkalmazkodni akkor ö menjen el. Mondjuk ö neki egyszerübb, rakd ki ha kell. Mond meg ha nem tetszik hogy van egy gyereke akkor induljon, ha meg ö is akarja a gyereket akkor alkalmazkodjon.

de lehet a fülhallgató jó ötlet.

Hát nálunk egyanez a helyzet, h 1 szobában vagyunk a 7 hós kisfiammal, mert kicsi a hely. Miután elalszik, a férjem és én is csendben hallgatjuk a tv-t, mert nem akarjuk, hogy felébredjen. Nem értem a párod, mert neki az mért jó, ha felkel a gyerek és visít, akkor hogyan tudja nézni a tv-t?

Én nem hagynám magam, akkor inkább ő vonuljon ki a konyhába, legyen már rátok is tekintettel. Szerintem emiatt ne költözz el, inkább harcold ki magadnak, hogy legyen csendben.

Nekem az a furcsa, miért kéne csend a gyereknek. Két gyerekem, sosem voltunk csendben, és simán alszanak egész éjjel és napközben is. A férjem műhelye alattunk van, mellettünk egy asztalos műhely, de ha azt mondom fekvés alvás, el is alszanak bármilyen zajban és még sosem ébredtek fel zaj miatt.

Nekem ez háklisságnak tűnik meg ódivatú dolognak, csend legyen, alszik a gyerek. Én is simán takarítok, pakolok ha alszanak, mert mikor máskor csinálnám? És soha nem várom/vártam el senkitől, hogy csendben legyen, mert alszik a gyerek.

A barátnőm jutott eszembe, aki kiírta, ne kopogj alszik a gyerek, csengőt,telefont kikapcsolta.

Szerintem a férfiaknak egyszerűen ehez nincsen érzékük.

Az én párom is nagyon zajos,és nem érti sosem,hogy mi a bajom amikor rászólok.

Ráadásul ő azt vallja,hogy a gyereknek nem is árt ha zajhoz szokik,mert különben olyan lesz mint én.

(Én csak síri csendben tudok aludni - szerinte -azért,mert kiskoromban a szüleim is mindig így altattak)

Ami neki nem hangos,az nekem már iszonyatosan zavaró.

Évek óta baj van ebből,nem csak azóta mióta megvan a kislányunk.

Talán mostanra már javulgat a helyzet,valamivel csendesebb,de teljesen leszokni erről szerintem sosem tud.

Nem így lett nevelve.

Nekem zsigerből jön,hogy ha valaki alszik akkor minél csendesebb vagyok,legalábbis amennyire lehet,kerülöm az éles zajkeltést,stb....

Nekem ezen gondolkodni sem kell,egyszerűen automatikusan így működöm.

Ő meg nem

Bocsi,hoyg a saját történetemet írtam le ahelyett,hoyg ötleteket adnék,hoyg hogyan szoktasd le róla,de az az igazság,hoyg azért írtam le ezt,mert lehet hogy nem tudod leszoktatni sehogysem.

Eleve érthetetlen számomra,hogy hogy csinálhat ilyeneket - ha ő is a saját szemével látja,hogy miatta kel fel a gyermeke és a párja.

Ne haragudj rám kérlek,nem rossz indulatból kérdezem tényleg,de eleve milyen kapcsolat az ilyen,ahol ennyire nem számít egyiknek a másik? És akkor még pici babát vállaltatok....

Vagy a baba érkezése óta ilyen a párod?

Hát azt kell mondanom efelé haladsz te is, mert eleve a megfogalmazás: ..hogy eljusson az agyáig.

Hangos, hangosan tévézik és egyébként is idegesít, mert csattog, zörög.

Komolyabb a probléma, azt kell eldöntened a férjed idegesít és ideje lenne pontot tenni erre a kapcsolatra, mert neked a férjednek a gyereknek is így lesz jobb? Mert gyanítom inkább ez a helyzet,a szavaidból ez tűnik ki. Nem ő féltékeny a gyerekre, téged idegesít a gyerek mellett a férjed.

Valószínűleg, ugyanaz lesz a kapcsolatotok vége, mint a szüleidé. Költözz anyukádhoz és add be a válást. kár idegesíteni egymást tovább.