Kisgyerek mellett iskolába járó anyukák, ki miért és mit tanul vagy tanult? Van kézzelfogható eredménye? Szerintetek miért érdemes strapálni magunkat?

Ne keseredj el, mert az élet nem csak ebből a pár évből áll, amit most suliba jársz! :) Lehetséges, hogy 2 vagy 4 év múlva bejön egy nagyon jó ajánlat, amihez pont jó, hogy meglesz ez a végzettséged!! A tanulás jó befektetés, akármennyire is nem úgy tűnik most!! Fel a fejjel!! Mennyi idős a kicsi?

(én is jártam főiskolára, igaz, akkor még nem volt gyerek, viszont munka mellett jártam, én is nagyon kivoltam, mert együtt a munka és a főiskola sok volt).

Tényleg ne keseredj el, a tanulás mindig behozza a ráfordítást:)

Én a jogot végeztem el gyerek mellett, nagyon nehéz volt, nulla segítséggel, és sokszor gondoltam rá, hogy feladom, mert semmi értelme, csak a pénzt viszi. De befejeztem, és örülök, hogy nem adtam föl:)

Kitartás, a fáradtság elmúlik, és utána már örülni fogsz!

Ne kesredj el!Nagyon fontos,hogy magaddal is "jóban" légy,ami most nincs így,elhagytad magad!Nem szabad teljes mértékig feláldoznod(alárendelned) magad a családodnak,mert az senkinek nem lesz jó,sem a férjednek,sem a gyermekednek.

Tessék megrázni magad és elmenni pl.fodrászhoz,úszni 1-et.

Mennyit törődik a férjed a gyerekkel?

Havi 1-2 alkalommal ő is vigyázhat rá pár órát,míg kikapcsolódsz és feltöltődsz.Muszáj rendberaknod az önértékelésed,de ehhez a férjed is kell.

Szerinted ilyen állapotban ha elmész egy interjúra mi lesz a vége?Gondolom nem kell ecsetelni...

Az új állás még ha kevesebb pénz is,de pénz és új emerek megismerése ami alkalmat adhat a későbbiekben egy új,jobb állásra is.

Nekem már 2 éves múlt a lányom,én 19 hónapos korában visszamentem dolgozni,de egy teljesen új céghez,ami új kihívást is hozott.Én is kezdtem már beleőrülni a monotonitásba és a pénztelenségbe és,hogy kettecskén vagyunk egész nap a lányommal,bármennyire is szeretem őt,hiányoztak az emberek.

Jól döntöttem,mikor visszamentem dolgozni,sokkal kiegyensúlyozottabb lettem a gyerkőccel is ,egy kicsivel több pénzünk lett a gyed-hez képest(20-30 ezerrel),amit bátrabban fordítottam magamra.Azért azt hozzá kell tennem,hogy a párom sosem mondta,v. hányta a szememre,ha vettem magamnak valamit,én éreztem úgy,hogy nem kéne.Elég önnálló vagyok szeretek a saját lábamon is állni és nem folyton "támaszkodni" valakire.

Most így 32 évesen jöttem rá,hogy tetszik a cukrász szakma és megpróbálkozom vele estin,munka,család és gyerek mellett és a párom mellettem áll,mert látja a lelkesedésemet.

Nem tudom a férjed milyen?Segít otthon,támogat stb.?

Hát, nekem kevésbé negatívak a tapasztalataim, de azt hiszem, én nagyon szerencsés vagyok ilyen téren. 3 éves a fiam, én egyetemre járok, nappalira, és nagyon élvezem a dolgot. Egyedülálló vagyok amúgy. Anno kiszámoltam, hogy ha visszamennék a munkahelyemre, ahol minimálbért kapnék (előtte többet kaptam, de azért, mert állandó éjszakás voltam, de ugye ezt gyerek mellett nem lehet), akkor se lenne több pénz, mint így, hogy egyetemre járok. Államira járok, jogosult vagyok szoctámra, plusz diákhitel (oké, ezt persze majd később "nyögni fogom"), stb., hát ebből nem lehet nagy lábon élni, de a fizetésemből is kb. így tudnánk kijönni. Amit tanulok, azt imádom, idővel pedig elég jól állok, nincs is minden nap órám, és általában nem is reggel 8-ra járok be, hanem csak 10-kor van az első órám, szorgalmi időszakban általában tanítás után nincs más dolgom, leszámítva pár beadandó megírását, amivel hamar végzek. Vizsgaidőszakban meg simán meg tudtam tanulni mindent nap közben, amikor a fiam bölcsiben van, nem volt vele gondom, sőt, nagyon hamar letudtam a vizsgákat, én már Karácsony óta totál ráérős vagyok :) Na meg az sem az utolsó dolog, hogy iszonyú jó társaság van nálunk, igazi jó barátságok alakultak ki, így aztán napközben jó társaságban vagyok, délutántól estig pedig ráérek a fiammal játszani, hétvégente kirándulni, programot csinálni.

Jó, nem azt mondom, hogy néha nem érzem magam túlterheltnek, meg a pénz tényleg nagyon kevés, de ilyenkor mindig azzal vígasztalom magam, hogy majd ha kezemben lesz a diplomám, akkor jön a jó világ :) Mondjuk nekem tényleg jók a kilátásaim, igaz, már az elejétől kezdve külföldben gondolkozom, pont akkorra végzek, amikor a fiam befejezi az ovit, és az iskolát már kint kezdheti el, ahol én elég magas fizetésre számíthatok. Így annyira a diákhiteltől sem féltem, mert egy külföldön nagyon keresett, megbecsült és jól fizetett szakmám lesz, és még a szükséges gyakorlatot is van módom megszerezni még a tanulmányaim alatt. Igaz, ezért most nem fizetnek, ezek csak önkéntes munkák, de egyrészt szeretem, másrészt ez befektetés a jövőbe.