Nem tudok/merek barátkozni az emberekkel mióta gyerekeim vannak? Más is volt így? Mitől lehet?

Nagyon szeretnék barátnőket, akikkel összejárhatnánk, beszélhetnénk, egymás gyerekeiről, az életről...de nem megy. Olyan mintha lenne körülöttem egy fal, amibe bárki betekinthet, de mielőtt belépne, rögtön bezárom. Rengeteg lányt ismerek. Sokat beszélgetünk, de mindenkinek csak egy kicsit adok magamból. Viszont szívesen meghallgatok mindenkit, ha kéri tanácsot adok, ha kéri titkot tartok. De amint úgy érzem, h a kelleténél többet beszélgettünk, rögtön tartózkodóbb leszek, igyekszem egy darabig kerülni.

Ez régebben is hasonló volt, de nem ennyire drasztikusan.

Néha úgy érzem félek az emberektől. Lehet ez is depreszió egyik tünete? Vagy van valakinek vmi ötlete, tapasztalata?