Van itt még anyuka, aki -objektíven nézve- nem látja szépnek a gyerekét?

Hát, majd az unokáidban biztosan benne lesznek a Te vonásaid is :)) Tényleg annyira nem lehet tudni hogyan keverednek a gének. Egyébként nagyon sokat változnak még felnőtt korukig, majd ha elkezdenek a női hormonok úgy istenigazából termelődni. Családunkban van erre példa, a kislány kb. 11 éves koráig tiszta apja volt, utána hirtelen beindult nála a serdülés és ma kiköpött anyja, az arca, az alakja, a mozgása, szinte hihetetlen. Amúgy nem is egy lány ismerek aki rút kiskacsából bizony gyönyörű hattyú lett :)

Nálunk viszont pont fordítva van, párom és én is nagyon szép kisgyerekek voltunk, felnőtt korunkra meg olyan bumfordiak lettünk hogy szörnyű, nem is értem. Van egy kisfiunk, tényleg átlagon felüli külsejű, de gyanítom ez majd csak a serdülésig tart. Hát ez van...

Nálunk a kövekező a helyzet:

Van egy elfogultan és elfogulatlanul csodaszép 4 éves kislányom. Nem tudom, honnan szedtük össze, mert én magam egyáltalán nem tartom szépnek, férjem is inkább átlagos, de a lányunk kimondottan szép. Én is úgy látom, és más is (ovis szülők) ájuldoznak, milyen gyönyörű kislány. :-)

És van egy 15 hónapos kicsi fiam, aki külsőre szöges ellentéte a lányunknak. A kislányunk barna hajú, szemű, kreol bőrű, a kisfiunk hófehér bőrű, kék szemű, tejfölszőke hajú.

Amikor megszületett, teljesen átlagoskának láttam, és egy halvány kis csalódást éretrem, mert a lányunkat már babakorában annyira szépnek láttam a hatalmas barna szemeivel, és a szabályos pofijával. A fiacskánk meg ha nem is csúnyácska, de olyan teljesen átlagos kisbaba volt.

Aztán, ahogy nagyfiúsodik, egyre karakteresebbek a vonásai. Most, hogy megtörtént az első hajvágás, most már jól látszik, milyen szép kis gömbölyű a kobakja, és az arcvonásai is "keményedtek", igazi kispasis arca lett, és egy jó kiállású, erős, csinos fiúcska lett belőle. Hozzá még igazi zsivány-huncut tekintet, göndör kacagás...zabálnivaló.

De a lényeget a végére tartogattam.

Van a kislányomnak egy nagyon jó ovis barátnője. Kedves, aranyos, de nagyon kis csúnyácska kislány. Szabálytalan nagyon az arca, lapos hátul a feje, mélyen ülő, karikásak a szemei, szegény nem egy szép kislány, de egyébként bájos, kedves.

A minap anyósom kedvességből kérdezte a lányomat, kinek van még ilyen szép hosszú haja a csoportban, mire ő mondta, hogy neki van a leghosszabb (ez tényleg így van). Következő kérdés: és ki a legszebb kislány a csoportban. Mire a lányom: "Anna, a barátnőm!" Annyira kedves volt, ahogy mondta! És én úgy örültem, hogy lám, nem a szépség a minden! Hiába csúnyácska kislány, a lányom nagyon szereti, és őt látja a legszebbnek! :-)

Korábbi házasságomból származó nagylányom - 17 éves -egészen más típusú, mint én, teljesen az apjára ütött, sötét haj, sötét szem, kreol bőr (nem cigány, de sötétebb, olaszos típus). Nem szép számomra, szinte minden vonása az apjáé, és ez nem előnyös egy lánynak.. sajnos volt egy durva válás is, ahol az apukája teljesen leírta magát, és biztos benne van az érzéseimben ez is, hiába nem tehet róla.

Amúgy szinte minden hozzászóló leírta, milyen szép a gyereke, ez statisztikailag azért nem stimmelhet teljesen, tehát a szülői szem ideális esetben torzít.