Menjek el a válogatásra vagy maradjak a babámmal?

Húú ez nagyon nehéz döntés... De hát ha nem lenne beteg, a szoptatás akkor is macera lenne, a babák olyan nagyon azért nem szokták türelmesen viselni az ilyen egész napos programokat. Nézd, te tudod megítélni, hogy mennyire is beteg. Tudom milyen az, amikor a nagymamával is jól elvan, mi is anyukámmal laktunk az első egy évben és bármikor el tudtam menni bárhová mert anyukámat az első perctől imádta a fiam, születése percétől ismeri (mert anyukám bent volt a szülésnél). Szóval ezt tudom milyen, ha úgy érzed,hogy olyan beteg, biztos nem történik semmi komoly amíg nem vagy ott, akkor menj, ha a szoptatást fejéssel meg tudod oldani, de szerintem csak akkor, ha már korábban is csináltatok ilyet. Szóval ha még sose kapott cumisüvegből enni, akkor nem most kezdeném el, hogy beteg.

De mondjuk én tuti hogy aggódnék miatta ha elmennék és folyamat ideges lennék. De ezt nektek kell eldönteni.

Ha a nagyival elvan, nyugodtan menj el, mert utánna csak idegesíteni fog az egész. Tudom hogy nehéz otthon hagyni a babát, pláne betegen, de most van egy ilyen lehetőség, hátah össze jön, a baba pedig nem fog hamarabb meggyógyulni attól, ha nem mész el.

Sógornőm volt már válogatáson ott a Camponában nem rég, időre mentek, egy tesztet kellett kitölteni, hogy milyen személyiség is vagy, mi érdekel téged, véleményt kellett írni arról aki a játékban a társad lenne, stb. majd egy elbeszélgetés. 1 órás volt az egész. Ha még gyorsan mentek egy kört előtte vagy utánna a camponaban az is 1 óra, szóval fél nap az oda vissza úttal együtt. Ha pedig úgy érzed le kell feni a tejet, akkor félre vonulsz a wc-be, egy műanyag poharat tegyél be, s megtudod azt is oldani. Meg a mamit ha nagyon aggódsz fel tudod hívni, hogy mi van a babáddal, s akkor kicsit megnyugszol majd.

Tényleg nagyon nehéz kérdés.

Ha nagyon beleélem magam a szituációdba, akkor talán én mennék...

Biztosan nem lenne egy álommenet, de bevállalnám, kivéve, ha reggel indulás előtt úgy érezném, hogy babám betegebb, mint mondjuk előző nap volt. Ha nem látnék rajta semmit, ami arra utalna, hogy rosszabbodott az állapota, akkor megpróbálnám, de csak úgy, hogy az összes létező telefonszámot otthagyom a mamának és valakit ügyeletbe állítok, akinek autója van, vagy aki riasztható arra az esetre, ha bármi gond lenne is vinni kellene a gyereket az ügyeletre, hogy a mamának ne kelljen hirtelen még ezzel is foglalkoznia. Ha pedig eddig nem tettem volna, akkor most megpróbálnék a nap hátralevő részében annyi tejet lefejni pluszban, amennyit csak lehetséges, illetve még indulás előtt is. Azért egy doboz tápszer legyen otthon arra az esetre, ha mégsem lenne elég a tej, valamint a helyedben vinnék magammal egy mellpumpát is, mert ha úgy látod, hogy a melled fejés nélkül nem bírja ki a napot, akkor elvonulhatsz bárhol a mosdóba és lefejhetsz valamennyit, a férjed pedig addig maximum kávézna egyet. Legalábbis inkább egy mosdóban fejés és a lefejt tej kiöntése (mert nem hiszem, hogy romlás nélkül eltarthatnád, amíg hazaérsz), mint egy lehetséges mellgyulladás...

De persze most könnyen jár a szám, de én még hasonló szituációban sem voltam, de ha lennék, akkor még nyugodt szívvel sem tudnám senkire sem bízni a babát, mert messze élünk a családtól, szóval rajtam és a férjemen kívül senkit sem ismer igazán, a nagyik hozzánk csak nagy ritkán tudnak jönni látogatóba. Szóval ilyen szempontból mondjuk neked annyiban könnyebb lehet a döntés, hogy a babavigyázó megfelelősége miatt nem kell aggódnod, anyukáddal biztosan nem lesz semmi gond. És szerintem annak is minimális az esélye, hogy a babával történne bármi rossz az alatt az idő alatt. Legalábbis csak erre szabad gondolni, nem kell az ördögöt a falra festeni.

Abban szinte biztos vagyok, hogy ha nem mentek el, akkor még rengetegszer eszedbe fog jutni az életben, hogy mi lett volna, ha...

A férjednek mi a véleménye? Ő tud neked segíteni a döntésben? Mit gondolsz, ha elmentek, akkor ő tudja majd tartani benned a lelket és visszafogni az aggódásodat, elterelni a figyelmedet, vagy épp ellenkezőleg, még jobban felerősíti az aggódást?

Vagy ha nem mentek el, akkor ahhoz mit szólna? Vigasztalna téged később, amikor azon keseregsz, hogy jó lett volna menni, vagy inkább még jobban felhánytorgatná azt, hogy miről maradtatok le?

Mert a saját lelki békéd szempontjából ez is nagyon fontos.

Nem leszel rossz anya, ne aggódj. Gondolj bele, ha a nagyival is jól elvan, és szépen gyógyulgat, akkor semmit nem lehet a szemedre vetni. Aztán ha esetleg úgy alakul, hogy majd nyertek, akkor nagy korában el lehet neki mesélni, hogy mit dilemmáztatok, aztán milyen jól döntöttetek :)

Amúgy én emlékszem rá, hogy amikor tesómmal kiskorunkban betegek voltunk, bizony elég sokszor voltunk a nagymamánál (mondjuk akkor már ovisok, sulisok voltunk és nem tudott velünk otthon maradni senki), egyszer még ott is aludtunk így.

Azzal, ha elmész, a babádnak is segítesz hosszú távon-ha összejön- és kívánom, jöjjön össze:-)

Anyud vigyáz rá , gondolom mindent megad neki, amit lehet. Többet te sem tudnál, mint vele lenni, de azt anyud is megteszi.

És nem egy hétre mész, pár órára..