Voltál már úgy hogy megpróbáltad előre vetíteni a jövőt a gyermekeddel és mivel nem tudtad elképzelni, úgy érezted nem is kell neked a gyerek és nem tudsz mit kezdeni vele?

Bár én nem érzem magam depisnek, de ha már emlegetitek akkor bizta azért jött elő, mert egyedüllétre vágyom. Szeretem a lányom, de nagyon nyakláncmód viselkedik. Az apja meg egyenesen imádja, de nem képes ellentmondani a lányának, vagyis ha velem akar lenni akkor hagyja, hogy nyúzzon a leány, még akkor is ha látható, hogy olyan vagyok mint egy törött bilifül.

Ez a leány el van kényesztettve. Minden lelki támaszt megkap. Mi nem irányítjuk, majd megtalálja önmagát. Azt nyújtjuk neki amit az élet ad vagyis éljen a lehetőségeivel, becsülje meg ami van. Hogy az apját látom benne? Bika mind a kettő. Talán az a baj hogy én szeretem az egyedüllétet, Ők viszont mindketten társfüggők és ezzel megfojtanak.