Elég furcsa gondban vagyok. Adnátok tanácsot? Hátha van egy jó ötletetek. (Kicsi hosszú lesz)

Megpróbálom tömören, címszavakban. Van egy 11 hónapos fiam, már rajta vagyunk a kistesó-témán. Boldog házasságban élünk, nagyon becsülöm a férjem, mert: egészen kicsi kora óta önálló, gyerekkora óta sportol, takarít, főz, ellátja magát, 8.-os kora óta dolgozik szünidőben. Most 30 éves, rendszermérnök, szakmájában az egyik legjobb, saját vállalkozása van. Jólnevelt, szépen beszél az emberekkel. Egyetlen hibája hogy kissé beképzelt és úgy válaszol, ahogy kérdezik. A „dobj meg kővel, visszadoblak kőhalommal” elvet követi, nem képes máshogy beszélni, főleg, ha cselédnek nézik.

A gond ott van, hogy az öcsém, aki hamarosan 17 éves lesz, teljesen önállótlan, kései gyermek (34, 36 évesen lettek szülők az ősök), nevelőapám egyetlen fia. Anyám ágyba viszi neki a reggelit, megcsinálja helyette az ágyat, a fiú képtelen egy minimális fizikai munkára, mikor kanapét cipeltek, a párom fogta az egyik végét, a másik végén pedig az öcsém és apám majdnem megszakadtak ketten:S

Öcsém nem túl jó példát lát (anyám a cseléd, apám a falkavezér, aki nem segít, csak dirigál). Nem ismeri a Kérlek szépen, Köszönöm szépen fogalmát. A párom ellenezte, mert az öcsém humán beállítottságú, mégis matek-info osztályba iratták. Programozni kicsit tud a fiú, de a gépét soha szét nem szedi, se logikája, se érdeklődése nincs a gyakorlati informatika iránt. De - ha kell valami - magas lóról kéri meg a páromat, hogy segítsen, a fenti két kifejezés ismerete nélkül, és az egész család meg van sértődve, ha a férjem ilyen stílusban válaszol. Szeretem őket, anyám sokat segít nekünk, többek között vigyáz a kicsire is, míg egyetemen vagyok, és ezért elvárja, hogy a párom javítgassa az öcsém gépét. A férjem azt mondta, hogy ha csak ellenszolgáltatásért vigyáz a gyerekre és nem azért, mert az unokája és segíteni akar a lányának, inkább ne vigyázzon rá. Azt is mondta, hogy itthon nálunk van berendezve szervízszobája, cseremonitorral, szerszámokkal, stb. Ha baja van a szám.gépnek, hozzák el, itthon megjavítja. Nem akarják elhozni, elvárják, hogy ő ugorjon, miután naponta a saját vállalkozásában ledolgozta a 16 órát.

Most közöttük örlődök. A páromnak adok igazat, logikus, amit és ahogyan tesz, és a szülimmel nem tudom megértetni, hogy az öcsémnek soha semmi nem fog a 2 szép szeméért a szájába repülni, főleg nem egy olyan farkastörvényekkel uralkozó területen, mint a számítástechnika. A párom nyújtotta segítség nem „járandóság”, ami jár neki, hanem kiváltság, amiért pitiznie kell, vagy legalábbis szépen, kerek mondatokban megkérnie rá. Nehogy már a férjem könyörögjön nekik, hadd javíthassa meg a számítógépüket. Egy KÉREM és egy KÖSZÖNÖM a minimum ezért a szolgáltatásért, úgy gondolom. Sajnos az utóbbi években nem volt alkalmam négyszemközt ilyesmiről beszélgetni az öcsémmel, nem tudok neki normális családmodellt mutatni. Örlődöm, mert mindenkit szeretek, de egyszerűen nem találom az arany középutat. Ha mondom anyámnak, mit vár a párom, elmegy a füle mellett, csak annyit mond, hogy mindenkinek a saját gyereke a legfontosabb. Az öcsém jó tanuló, nyilván büszkék rá, de nem látják, hogy gyakorlati dolgokban buta, lusta és nincs logikája. Mit tehetnék?

Köszi, hogy meghallgattatok, mondjátok el, kérlek, szerintetek kinek van igaza és így, karácsony környékén hogyan találjam meg az arany középutat?