10 hós a kisfiunk, a férjem nem nagyon foglalkozik vele.. Szükség van ilyen apukára?

Hát elég szomorú amit írsz és sajnos nem te vagy az egyetlen aki így él.

A kérdésre a válaszom hogy nem hiszem hogy ilyen apukára volna szüksége az babának. Azt javaslom hogy ha tudtok töltsetek el egy estét vagy csak pár órát kettesben és beszéljétek meg a problémáitokat. Ami biztos van bőven, mindennek oka van és ki kellene deríteni hogy az ő viselkedésének mi az oka. Azt írod ő is akarta a babát akkor mi az ami megváltozott? Lehet hogy úgy érzi háttérbe van szorítva? Nem azt akarom éreztetni veled hogy te vagy a hibás csak, ha még fontos neked a párod akkor neked kéne valami drasztikus lépést tenned mivel ő nem veszi a fáradságot hogy helyre hozza az életeteket, nem hiszem hogy ő boldog lenne így.

Amikor nekünk volt egy komoly problémánk egyszerűen beültem vele az autóba és elvittem a Duna partra ahol nem volt senki és azt mondtam addig nem megyünk haza amíg el nem mondom amit akarok és ő is elmondja az ő gondját, baját. Jót beszélgettünk.

Én a helyedben már rég kikapcsoltam volna az áramot és ha kell gyertya fénynél beszélgettem volna el vele.

Ha nem használ semmi akkor sajnos valószínű kihűltek az érzései és nincs mit keresnie melledet.

Egy pár napra hagyd el hogy érezze a hiányotokat és talán rájön hogy hol rontotta el.

A dolgoknak mindig két oldala van, ne feledd lehet hogy ő is szenved.

Sok sikert.

Én nem értek egyet azokkal a válaszokkal hogy, ezt így el kell fogadni mert úgy is minden az anyára marad.Együtt vállaltuk, együtt is kell felnevelnünk őket.