El tudod viselni nyugodt idegrendszerrel anyósod társaságát a házatokban bármennyi ideig úgy hogy egyébként jóban vagytok?

Ezek szerint nekem szuper anyósom van! Mellesleg utáljuk egymást, s már vesztünk is össze elég rendesen. Nekem sokáig az volt a fura, hogy ha látogatóba jön, egyáltalán nem segít. A baba születésekor ugyanis még csend és nyugalom honolt köztünk, bájosan elfecsegtünk erről-arról, de még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy elmosogasson vagy bevásároljon útközben, mikor jött a pár hetes unokáját meglátogatni. Félre ne értsétek, nem vártam el tőle. Csak fura volt összehasonlítani az anyuval, aki szinte meg sem áll, ha nálunk van. Játszik az unokájával, etetni, tisztába teszi, sőt volt hogy ő altatta el délben. Ha végre elaludt, akkor meg vasal, főz, tereget (takarítani nem engedem, de ezt ő tiszteletben is tartja), varr. Nálunk nincs ilyen "átrendezem a lakást, a kertet" probléma, vagy hozzálátok valami olyanhoz, amit a lányom nem kért.

Szóval nekem csak fura volt, ismerve az anyut, aki a terhességem alatt, a friss anyukának és a rutinba már belerázódott anyukának is mindig segített, egy olyan anyós, aki még csak meg sem kérdezi, segíthet e.

mi 2-3 óra reülőútra lakunk így sokat nem találkozunk, de ha igen, akkor sajna hosszabb időre.

legutóbb is 2 hétig voltak nálunk

na akkor rájöttem,hogy kb. 3-4 nap az ,amit ki lehet vele bírni 1 fedél alatt

tőlem meg mindig kérdezget,hogy ti azt úgy szoktátok? miért?

miért nem emígy?

stb...

meg látom rajta,hogy nem meri elengedni magát hanem feszélyezve les ,hogy mire hogyan reagálok

egyébként nem lenne vele bajom, csak az,hogy én optimista típus vagyok ő pedig pesszimista és inkább ez borít ki

Én is imádom az anyósom, mert sokakhoz képest tényleg nagyon szerencsés vagyok, hogy ő jutott nekem és soha nem tudnám megbántani sem, de néha annyira kiborít.

Folyton beszél, én is szeretem a csöndet vagy ha nem kell rá egyfolytában figyelni. Még wc-re sem tudok nyugodtan elmenni, mert hallom, hogy hozzám beszél. Kigondolja, hogy majd ő főz amíg hazaérek. Még a plafon is dzsuvás tőle, a tisztaságra nem figyel és én így nem is tudok enni abból, amit csinál. Mert amúgy napokra jön mindig. Akkor gondolja, hogy elmosogat hiába kérem, hogy ne! Nekem nem fáradtság és meg vár, mert nem tud mosogatni. Mindenen rajta maradnak az ételdarabok, amik rászáradnak és berakja a tiszták közé és azok is koszosak lesznek. Én meg moshatom át azt is, amit már tisztán raktam el. A másik meg, hogy ő a mi hálónkban akar aludni nem a vendégszobában és a férjem meg megágyaz neki, mert van ott egy kihúzhatós kanapénk is. Én megértem, hogy a férjével nem tud beszélgetni és ilyenkor ha átjön ömlik belőle a szó, de ne aludjon már velünk! Ráadásul horkol is így ha éppen nem nyomja a baba hólyagom és megyek ki 2 percenként pisilni akkor sem tudok aludni.

Elkap és megszorongat csak úgy egy egy hülye pillanatában, tapizza a hasam holott megkértem ne, mert nem szeretem. Folyton cigizik, nem figyel arra, hogy az arcomba fújja a füstöt. Megmondom őszintén, hogy így nem is akarom beengedni a lakásba ha meg lesz a baba. Itt alvás nem lesz az tuti.

Bocsi, hogy hosszú lettem. Mindezek mellett tényleg jólelkű, de napokig kibírhatatlan.

szia! Én egyetemre járok, anyósom addig vigyáz a kicsire és közben rendet is szokott itthon rakni, így van néhány dolog, amivel jóindulatában kiborít. Rendszerint szó nélkül pakolok utána, aztán egy idő után elmondom neki. PL:

- a tűzhelyen a rács két darabból áll. Ha nem a helyére rakja vissza, hanem fordítva, elindul a rács az edény alatt, ha valamit oda akarok tenni a gázrózsára. NEm figyel oda az ilyen apróságokra, pedig fekete-fehéren látszik, hogy az egyik raska szögletes, a másik kerekebb, tehát nem mindegy, hova rakja.

- nem tudom elképzelni, hogy lehet egy gyereket úgy megetetni, hogy az egész edénye, kanala, cumisüvege de még a hűtő kilincse is ragad a kajától!

- soha semmit sem a helyére rak vissza

- nem veszi észre, hogy a mosogatógépből kiszedve nem minden edény 100%-an tiszta, úgy, ahogy vannak, berakja a szekrénybe.

- a gyereken úgy áll a ruha, mintha ráhajították volna

És a csúsz, hogy évek óta gyerekekre vigyáz, akiknél utoljára vigyázott 2 gyerekre, megkérdezték tőle, hogy ha szülnek egy 3.-at, elvállalja-e, mert csak akkor szül a nő még egy gyereket. Ha én még fizetnék is azért, hogy vigyázzon a kicsire, bizony nem lennék vele megelégedve. Nem azért, mert nem vigyáz rá, nem játszik vele, hanem mert minden másban igénytelen.

Néha nem tudom eldönteni, hogy én vagyok túl pedáns vagy ő túl trehány