Mi szól a kis korkülönbség mellett/ellene?

Egészségügyi szempontból (az anya szervezetének érdekében)legalább 1 évet várjatok.

Ha a gyerekednek akarsz jót, akkor minél kisebb legyen a korkülönbség (ez az első években elég strapás lesz, de a későbbiekben meghálálja magát).

Ha a saját kényelmedet nézed, akkor a nagyobb korkülönbség javasolt (hogy az idősebb gyerekkel már lényegesen könnyebb legyen, esetleg tudjon ő is segíteni a kicsivel.

sokáig ülhetsz otthon, az anya szempontjából szerintem ez a legjelentősebb előnye. Ne szóljatok le, szeretem a munkámat, de 65 éves koromig ráérek dolgozni, mint egy hülye. A babavállalás örömeit pedig szeretném most kiélvezni.

Egyéb előnyei (esetemben, talán rád is illik valamelyik számomra fontos előny):

- a munkám nem szalagmunka. Évekbe telt, mire új és új feladatokat kaptam - kiérdemeltem - amelyeket mások között osztottak szét, mikor gyesre jöttem. 29 vagyok, 9 hónapos a fiam. 30 leszek, mire vissza kell menjek dolgozni, és még 2 babát tervezünk, tehát 1-max 2 évet dolgoznék, mire megint gyesre jönnék. Ennyi idő alatt nem lehet megint belejönni úgy a munkába, hogy annyi feladatom legyen, mint előtte. Szóval inkább egyben letudom az összes babát, hogy ha majd visszamegyek dolgozni, ne kelljen újra megszakítani a „karriert”

- esetleges leépítések alkalmával védve vagyok, nem rughatnak ki - nem áll fenn a helyzet, de hát sosem lehet tudni. Inkább végzek egyetemet mellette, hogy tutira bebiztosítsam magam.

- már volt egy vetélésem, ezért nem várhatom meg, hogy időre szüljek, vagyis pont akkor, mikor az első után vissza kéne menjek dolgozni. Mit csinálok, ha ne adj Isten újra vetélésem lesz és kifutok az időből, és muszáj visszamenjek dolgozni?

- itthon a férjemnek segítek, aki vállalkozó és több pénz jön be a családi kasszába úgy, ha itthon segítek neki a munkájában, rendszeresen főzök rá és kipihent vagyok, így nem stresszelem őt feleslegesen és a jó munkavégzéséhez minden feltételt megteremtek, mint ha visszamegyek dolgozni.

A lányaink közt 2 év,3 hónap és 2 nap van. Számomra ez az ideális,és ha a párom bele egyezne,akkor a harmadik is ilyen formán születne(még nem akar 3. babát). A 2 év anyagilag is jó, ennyi idő alatt kialakul a gyerkőc személyisége,amit meg tudsz ismerni, el tudsz dolgokat magyarázni neki. Ha a gyermek szobatiszta is lesz ez idő tájt,akkor anyagilag még jól is jártok. És ha nem kel már fel éjszaka,akkor az is sokat jelent.-Nálunk ilyen körülmények közzé jött a kistesó - persze ezeket nem lehet előre tudni.

Számomra akkor is a 2 év az ideális,mind anyagilag,mind pedig anyailag:)

Nálam-leginkább elenne vannak (voltak) érvek:

azért szüljek másodikat, hogy:

-hamar letudjuk a 2 gyreket

-eljátszanak egymással

-ne kelljen visszamenni dolgozni

-együtt nőnek fel

Amúgy a szervezetnek is kell regenrálódni.

Nekem egy 1-2 éves is kicsi, szerintem egész embert kíván (legalábbis fiam és a lányom olyanok).

A kislányom most 20 hónapos (nagyfiam 11 éves lesz), de el sem tudnám képzelni, hogy egy 20 hónapos mellett ott legyen egy pár hónapos.

Nem mondanam, hogy az igazan kicsi korkulonbseggel sokaig lehet otthon ulni, sot, szerintem epp ellenkezoleg.

Nalunk az is szempont volt, hogy ugy vallaljunk gyereket, hogy minel kevesebbet essen ki a fizum.

Es ezert is dontottunk a kis korkulonbseg mellett.

Csak 14 honap van a ket gyermekunk kozott, ha tegyuk fel a kisebbik 3 eves koraig maradok otthon, akkor is csak 1 plusz 3 ev munkakieses, tehat egyszerre negy ev.

Ha nagyobb korkulonbseggel vallaltuk volna, akkor ez ketszer harom ev lenne, azaz hat.

Ha atlagossal (a divatos 3 ev kulonbseggel), akkor meg egyben lenne 6 ev.

Szoval otthonules epp a pici korkulonbseggel a legkevesebb.

Ami jo: a gyerekek imadjak egymast, el sem lehet oket szeparalni orakra sem, mert egybol keresik a masikat. Kb, mint az ikrek. Most 9 honapos a pici es mar most remekul eljatszanak egyutt. Allandoan kell figyelni oket, de egy helyen vannak, igy kicsit konnyebb, mintha a nagyobbik mar bezarkozna a szobaba. Feltekenyseg nincs. Sem ram nem volt feltekeny a nagyobbik, sem az etelre, sem a jatekokra, nem latom, hogy barmilyen lelki zavart okozott volna neki a kistestver korai erkezese. Allitom, hogy nem is emlekszik arra, hogy milyen volt egyeduli gyermeknek lenni.

Ami nekem jo: fozni egyszerubb, nem kell miniadagokat csinalnom, szinte ugyanazt eszi a ket gyerek, csak a picinek nem fuszerezem. Ha megbontok neki egy bananat, akkor tuti tudom hova rakni a masik felet (a nagyobbik elfogadja orommel), ha sok a tejpep, akkor a nagyobbik jelentkezik kanalazasra, igy meg veletlenul sem pazarlok semmivel es nem is kell nekem betolteni a konyhamalac szerepet.

Babakelengye: a pici kapott 1-2 uj ruhat. Es ennyi. Kisagy volt, babakocsi volt, jatekok voltak, legzesfigyelo volt, estig sorolhatnam, hogy mi minden volt. Gyakorlatilag minden. Gyerekules is volt, a nagyobbiknak vettunk ujat, a kicsi orokolte a nagyobbiket. Ha par evvel kesobb jon a masodik gyerek, akkor vagy megoldom az eveken at torteno raktarozast es felig-meddig divatjamult dolgokat orokol a pici, vagy eladok-elajandekozok mindent es vehettem volna mindent ujra meg.

Pelenkazas is egyszerubb, jelenleg mindket gyereknek ugyanakkora a fenekmerete. En igy 3 evig folyamatosan pelenkazok ugyan, de ennyi es letudtam.

Anyagilag nem erzem, hogy nehezebb lenne 2 babaval, mint egy babaval volt.

Rutin: amikor a picit a korhazban ideadtak olyan magabiztossaggal fogtam meg, mintha mindig ezt csinalnam. Merthogy folyamatosan ezt csinaltam. Bo egy ev volt a ket szules kozott, nem volt idom elfelejteni semmit. Az idegeim is edzettebbek, turelmesebb vagyok. Es egyaltalan nics elkenyeztetve, elkapatva egyik gyerek sem, mert lehetoseg sincs ra.

Ami lehetne jobb is: szivesen elfelejtenem az ejszakazast. De ez nem a kis korkulonbseg miatt van, mert az elso gyerekkel alig ejszakaztam, csak a masodikkal kell, vele is csak 9 honapja, szoval akinek egy babaja van egyszerre ugyanigy utal ejszakazni.

Sok dolgom van: allandoan rohanva csinalok mindent, hiszen folyamatosan szem elott kell tartanom a ket fiut, kozben meg kell csinalnom a hazimunkat, foznom kell, mosnom, teregetni, mindenhova futolepesben megyek.

Egesz nap nem tudok leulni altalaban, mert veletlenul sem egyszerre alszanak napkozben, mire az egyik elalszik, addigra a masik ebred.

VAnnak napok, amikor ugy erzem, hogy allo nap pelenkazok, etetek, altatok. Majd ujra.

Mondjuk ebben annyi jo, hogy az alakommal nem kell foglalkoznom, ilyen tempo mellett elhizni nem lehet.