Miért az egymás kibeszélése és pletyka tart össze sok anyukák közti kapcsolatot? Annyira zavar és akárhova megyek mindig erre lyukadunk ki végül.

Aki nem fogad be annak úgy kell..

én utálom a pletykát egy két "élő" barátnőm van a többiekkel csak összefutunk van aki jó barátnőm de messze lakik és olyan is van -egyre többen- akikkel még nem találkoztunk csak a neten beszélgetünk.

Szerintem egy nőnél nem természetes viselkedés a pletyka és nem kell hogy kibeszéljék séta közben a szomszéd mariskát.

ha nincs élő kapcsolatod az emberekkel beszélgess chatszobákban.

Sajnos sok helyen így megy ez. Én általában szóvá teszem, hogy váltsunk témát, vagy ha nem is mindig ennyire bunkón, de próbálok terelni. Vagy elkezdem védeni azt akiről épp szó van. Kiakadnak. Én meg jól szórakozok. :)

De tényleg nehéz normálisan beszélgető embereket találni, és nemcsak az anyukák között.

Én mindig azon szoktam gondolkozni, hogy rólam vajon mit terjesztenek a hátam mögött, mert ha csak fele annyit "mesélnek", mit amennyit a fülem hallatára a többiekről, akkor az nem lehet semmi... :o))

Szerintem a barátság igen "ritka virág". Nekem is sok kapcsolatom van környékbeli anyukákkal, de még azzal, akire a gyerekeimet is néha rábízom, nem mondhatnám, hogy barátok vagyunk. Hasonló szemléletben nevelünk, de a gyerekeken kívül nincs más közös témánk.

A barátság "anyukai ismerkedés+ során szerintem ott kezdődik, ha már nem a gyerekekről beszélünk, hanem másról, többről. Ez nem terem minden fán.

Én is még a fiatal kori barátságaimat tartom erősebbnek, de tőlük sajnos elválaszt a távolság, egyiktől meg az életforma, mert ő meg "pörgős szingli" életet él.

Egyébként azzal a "típusú" anyukával (ha lehet így általánosítani egyáltalán), akikről Te írsz, én nem is szeretnék barátkozni. Kedves vagyok velük, ha kérdeznek, válaszolok, de nem kezdeményezek.

Szép lassan megy ez, próbálj más játszóterekre menni, baba-mama klubba, ide-oda, előbb utóbb összefutsz majd valakivel, aki "értékes", és elmélyíthetitek a kapcsolatot.

Minden jót Nektek!

Mi is járunk a kislányommal közösségbe, a sógoroméknak is a miénkkel egyidős gyerekük van és a barátnőim is kisbabás anyukák. Én ezt mégsem tapasztaltam még.

Egyedül itt, ezen az oldalon olvasok ilyeneket és eléggé megdöbbentőnek is találom. Nem látom értelmét az ilyen kibeszéléseknek.

Szerintem akkor én "szerencsés" vagyok. Legalább ebben... :)

14:34-es vagyok.

A legjobb barátnőm lánya már nagy, 15 éves. Vele nagyon jókat beszélgetünk, sőt van egy jóval idősebb hölgy is, akivel imádok beszélgetni, teljesen feltölt. Rajtuk kívül még 2 illető van, aki szintén barátnőmnek tekinthető, bár csak kb. 3-szor találkozunk egy évben, de a neten hetente beszélünk, és hívjuk egymást telefonon is.