Dolgozó Anyukák, nem érzitek úgy, hogy hátrányból indultok?

Mikor óvodás volt a gyermekem már akkor éreztem ennek a hátrányát, hiszen én nem tudtam 2-3 heteket otthon maradni amikor beteg volt, csak 1-1,5 hetet jobb esetben is. Egyrészről a főnököm, kollégáim nem örülnek a sok táppénznek, másrészt nekem is rossz, hogy felgyűlik a munkám, harmadrészt a táppénzes napok száma is véges. Persze mindig kaptam az óvodában leszidást, hogy betegen viszem be a gyereket, nyilván nem szó szerint, de volt, hogy még napi 5x köhögött vagy még 3x ki kellett fújni az orrát, mert ahogy írtam nem tudtam 3 hetet maradni, hogy a teljes gyógyulást megvárjam. A másik a szünetek megoldása, hogy minél kevesbbet legyen ügyeletben. Azt hittem ha iskolás lesz jobb lesz a helyzet, de nagyon nem. A napközi 16 órakor véget ér. Én vagyok az a szülő, aki sokszor elkésik a gyerektől. 8-16-ig dolgozom. A legdurvább, hogy nem is a tanárok szólnak ezért, hanem más, nem dolgozó anyukák beszélnek ki, hogy "na itt, akinek a szegény gyereke vár és le.rja a gyereket". Egyszerűen nem értik meg, hogy dolgozok és akárhogy rohanok nem érek oda, nem direkt megyek későn a gyerekért. Munkahelyet nem tudok és nem is akarok váltani, mert egyedül nevelem a gyerekemet. Segítségem nincs. Viszont ami a legjobban bánt, hogy nekem nincs annyi időm a gyerekkel tanulni, mint másnak aki nem dolgozik. Más anyukák megfőznek, kimosnak délelőtt, nekem mindezt este kell. Szóval félek, hogy miattam fog leromlani a gyerekem tanulmányi eredménye, mert nekem kevesebb az itthon és a vele töltött időm. Hétvégén is próbálom behozni a lemaradást, akkor vásárolok be stb. illetve pihenek, mert hulla fáradt vagyok a hétköznapi rohanástól. Bűntudatom van, hogy más anyukák tudják az új információkat, mert a Krétán és a iskolás FB csoportban lógnak és beszélgetnek, nekem időm nincs ilyeneket olvasni nap mint nap. Szóval sokszor az új hírekről is lemaradok.

Kíváncsi lennék, hogy csak én érzem így vagy más is?