Baby Fever, azaz “babaláz”, ti hogyan nyomjátok/nyomtátok el, ha még nincs itt az ideje?
26 éves leszek januárban és ismét belekerültem egy babalázba. Ami annyit tesz, hogy nagyon vágyom egy kisbabára. Vőlegényem van, biztos kapcsolatom, de egyelőre még más dolgokat szeretnénk megvalósítani. Például én be akarom fejezni a második diplomámat mielőtt szülök, saját ingatlant szeretnénk venni pár év múlva és csak azután terveztük a gyereket. Nem is akarom borítani a terveket, de mit lehet csinálni az ilyen irdatlan “babavágy” ellen? 😃
Utoljára 22 évesen volt ilyenem, amikor összejöttem a párommal és annyira tökéletesnek éreztem már akkor kettőnk kapcsolatát; hogy menten szültem volna neki. Akkor lerendeztem magamban.
Mostanában viszont nagyon sok kismama vesz körbe, mindkét unokatesóm terhes, és teljesen megborítják az én józan eszemet is.
26 évesen ne csodálkozz... Most vagy a legalkalmasabb az anyaságra. Biológiailag most van itt az időd, nem majd valamikor. A szervezeted nem tudja, hogy neked még diploma meg stb kell.
Egyébként én pszichológishoz fordulnék. Nem azért, hogy ezt az érzést elnyomjam, hanem a srílus miatt. Baby Fever, babaláz... Anyám...
Mikor olvastam, a babalázról az ugrott be, lázas a babád.
Ezt gyereket akarás, gyerek utáni vágy.
Nekem babám van, nem babalázam, de menj sokat babázni ha megszülettek unokatesóid gyerekei. Garantáltan csökkenni fog a lelkesedés. Az enyém például mindent összekakil, összehány, a kettő között meg ordít 😂
Persze, nem bántam meg, imádom, de gondolom nem ezekért lelkesedsz most, pedig ez is a része. Eleinte nagyon -nagy része.
Nekem 2 gyerekem van, az első kifejezetten többemberes, akitől rosszabb napjain falba tudnám verni a fejem, tehát tudom mivel járnak. Soha az életben nem terveztem 3. babát, de amióta megvan a második gyerek, én nem bírok magammal, és egyfolytában ezt érzem, amit a kérdező, hogy ÚRISTEN de szeretnék még egy babát. Pedig én 33 vagyok, lassan inkább már kifele megyek az optimális korból, és még szoptatok is.
Úgyhogy engem is érdekelne a válasz, mert engem ha nem is napi szinten, de nagyon gyakran foglalkoztat ez a gondolat, minden kézzelfogható ellenérv dacára is, amit a saját bőrömön tapasztalok a saját gyerekeim által. 😂
“Az enyém például mindent összekakil, összehány, a kettő között meg ordít 😂”
Köszi, az ilyen hozzászólások segítenek!🤣🤣
Leírom a mi történetünket "kedvhozónak". Tervezett baba volt. Megjegyzem, szeretjük imádjuk, de...
Terhesség borzalmas volt(20. Hétig hánytam, gyomorsav, brutális vizesedés, terhességi cukor, magas vérnyomás, terhességi depresszió stb.)
Kaptunk egy nagyon-nagyon hasfájós, rossz alvó babát. Első 4 hónapban rosszabb napjain reggeltől estig ordított, jobbakon csak délután 4től. Csak kézben volt el. Csak udvaron tudtam sétálni vele, mert kékülésig ordított babakocsiban, autóban. Nappal 20-30 perceket aludt, éjjel a mai napig kel 3-10 alkalommal(7,5 hónapos). Nem volt egyetlen átaludt éjjelünk se, mint egy zombi, úgy élek.
Beindult a fogzás, amit szintén rosszul visel. Nincs el magában. 40 perc megenni egy szendvicset, mert szórakoztatni kell. Ha wcre megyek, üvölt utánam.
Sokszor gondolok vissza a kényelmes, bevallom nagyon hiányzik. Nem adnám semmiért a babám, de baromi nehéz.
Barátnőmnek pedig álom terhesség után álom babája lett. Eszik-alszik-mosolyog.
Éljétek kettesben, élvezzétek ki ezt az időt. Utána minden megváltozik. Babázd ki magad unokatestvéreknél.
Hogy volt eszem, és felmértem, hogy 22 évesen semmi okom gyereket csinálni, főleg, mivel akkor munkám sem volt - még tanultam.
Aztán ez a hormonális hülyeség félévvel később hálisten teljesen lecsengett.
Most már 35 vagyok, azóta sem akarok gyereket 😁
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!