Mit gondoltok arról az anyáról aki a gyerekével (3-8hó) alszik nagy ágyban apától külön (másik szobába)?

Mi 3,5en alszunk a egy ágyban. Folyamatos éjszakázás kimerített, így nem mindegy, hogy ájultan fekszek apa mellett, és azért hanyagolom, vagy mert köztünk van a fiunk is, és azért nem...

Persze a saját ágyában is alszik, 4hónapja nem éjszakázunk, ha az ágyában alszik, akkor hajnali 5körül átkéreckedik, ha velünk alszik, akkor 6kor kelt:)

Azt, hogy nem tudhatod más álláspontját és indokait, mert minden ember más és mindenkinek más a személyisége. Nálunk is pontosan így van, csak épp 2.5 éves a gyerkőc. Mi eleve úgy rendezkedtünk be, hogy a férjem külön szobában alszik. Mi így szoktuk meg, nekünk így jó és teszünk arra magasról, hogy ki "mit gondol rólunk". Ez érdekel a legkevésbé...

A gyereknek is van külön szobája, ahol van külön ágya. Majd ha akar átköltözik. Ha jön a kisebb, akkor ő is velem fog aludni és a nagy is, ha akar. Vagy ha akar alhat az apjával /szokott/ vagy egyedül. Ha pedig mindketten ovisok lesznek, akkor úgyis együtt fognak aludni a gyerekszobában. De mi akkor is külön maradunk a férjemmel. Én hiszek abban, hogy ovis korig igenis szüksége van a gyermeknek az anyja vagy az apja közelségére.

Nagyon jó a kapcsolatunk a férjemmel amúgy, félreértés ne essék, minden téren - lehet pont ezért... Egyszerűen annyira más az életritmusunk, hogy szenvedtünk egymás mellett és folyton kialvatlanak voltunk.

Kinek mi köze ahhoz, hogy egy családban milyen alvási szokások vannak, ha az náluk bevált?!

Mi már aludtunk mindenhogy, most az a felállás, hogy a férjem alszik az emeleten a galériában, én a nagy hálószobában a két gyerekünkkel. A kicsi 1 éves, vele együtt a francia ágyon, a nagy 4,5 éves, ő egy külön gyerekágyon, de sokszor odabújik hajnalban hozzánk. Ma reggel pedig (csak úgy, mint csaknem minden vasárnap) 6-kor felmegyünk mindahányah apához, és együtt lustizunk egy órát az ágyában.

Most ez egy ilyen életszakasz, majd 2-3 év múlva másképp lesz. Nagyon sok előnye van, a férjem tud még este kicsit TV-zni, amit a gyerekek miatt nem lehetne, emellett ő halnalban ébred, és a pakolászásra nem kel fel az egész család, és a drágám horkol is, ami miatt képtelenség nyugodtan aludni. Mikor nem voltak gyerekek, valahogy elviseltem, de mióta amúgy is többször fel kell kelni a kicsikhez éjszaka, a fennmaradó időben szeretek én is aludni, nem horkolást hallgatni.

Amikor pedig a pici baba sírt éjszakánként, én pedig sétálgattam vele, vagy beteg volt és lázat mértem...stb. akkor apa tudott kényelmesen aludni, nem zavartuk.

A szexuális életünk köszönjük szépen, rendben van, fantáziadúsak vagyunk, nem korlátozódunk a nászi ágyra! :-)

Mindegyikőnknek így most a legjobb. Hogy ki mit gondol, és ki sajnál bennünket....az nem igazán foglalkoztat egyikőnket sem. :-)