Hány éves koráig segítettél a gyerekednek a
tanulásban, házi feladat megírásában?
Munkatársam büszke arra, hogy most is ő írta meg a beadandót az egyetemista gyereke helyett...🤷
Ez szerintem már több a soknál.
Velem nem kellett tanulni sosem. Lányommal tanulok, harmadikos. Most az a tendencia, hogy egyre kevesebbet kell, majd lehet fordul, mert nem az a típus, mint én voltam.
dec. 3. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
Mindenkivel azt tanuljuk, ami nehezen megy neki. Az ötödikesem simán megírja a matekleckét egyedül, a kilencedikesnek segítek. Cserében a kicsi azt sem tudja, hogy fogjon neki az irodalomnak, a nagy önjáró ebből.
dec. 3. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
11-es, bár beadandót soha nem írunk meg a gyerek helyett, de mi pont az egyetemista gyerekeinknek segítünk. Középiskola végéig mindegyikük kitűnő tanuló volt minden gond és segítség nélkül. Most a 4-ből 3 már egyetemista, BME Mérnökinfó, ELTE Programtervező informatikus, nekik a férjem segít, aki programozó, illetve a lányom külföldi egyetemre jár, környezetmérnöknek tanul, neki angolba kell néha segíteni, a tudományos tárgyait már sokszor nem érjük fel tudással. De most esszét írni segítettem neki, mert abban még tudok.
dec. 3. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
Én a fiammal hatodikig tanultam, mert tudtam, hogy egyedül nem tanulna. Aztán kezdett komolyodni és egyre önállóbb lett. Ötödikig kitűnő volt. Most végzős, 4-es körül van.
Kislányom másodikos,sni-s, vele is tanulni kell.
dec. 3. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem mindkettő alsós még, de ma a 2. kislányom a házi feladatát nem is értette, így a napköziben volt amit otthagyott, volt amit rosszul csinált. Legtöbb tárggyal boldogul, de nem mindig és nem mindennel.
4. osztályos fiammal 2. osztályban szinte egyáltalán nem kellett tanulni (verset sem), majd jött a környezetismeret és együtt készülünk mindig, mert igényli. Ebből kiindulva ha jön a többi tantárgy, szerintem jóval többet igényli majd a segítségem. Nem fogok határt húzni, hogy eddig segítek nekik, utána meg oldják meg. Míg igénylik, segítünk (az apjuk is)
dec. 3. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
Harmadikos a fiam, leülök vele amikor tanul, de segítségre egyáltalán nincs szüksége, sokkal inkább a társaságra. Arra hogy dumáljunk közben, ne full csendben kelljen ott ülnie és körmölnie.
dec. 4. 08:30
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem beteg az a szülő, aki még az egyetemista gyerekével is rögeszmésen tanul. Vagyis az még nem baj, ha segít, ha a gyereke kéri, de az, amit írt valamelyik válaszoló, hogy nem bízik benne az anyja, nem hiszi el, hogy tanul...bakker... én általános iskolában és középiskolában is tanultam vele, de csak azt, ami nem ment neki. Egyetemen pedig nem kellett segíteni neki, talán egyszer-kétszer volt, hogy kért segítséget. De eszembe nem jutott volna vádolni, hogy biztos nem tanulsz, nem bízok benned, stb. Mérgező szülő az ilyen, aki valószínűleg elcseszte az életét, és a gyerekén keresztül akarja elérni azt, ami neki nem sikerült.
dec. 4. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
18/18 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi válaszokat. Az én anyám általánosban sokat segített, illetve a nagyszüleimmel is tanultam, mert nem jártam valami jó iskolába, ott alig tanultunk valamit. Gimnáziumba is csak úgy vettek fel hogy magántanárhoz jártam. Aztán már onnantól ment egyedül, nagy ritkán a matekban kértem segítséget nagyapámtól, mert abban borzalmasan rossz voltam és vagyok is :D
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: