Nem kellett volna elmondanom az őszinte véleményemet, hogy hatalmas hiba lenne, ha gyereket vállalna?

A legjobb barátnőm most 45 évesen a fejébe vette, hogy gyereket akar. Én először komolytalan gondolatnak gondoltam, de kiderült, hogy ő halálosan komolyan gondolja. Sajnos rákérdezett nálam is, hogy mit szólok az ötlethez én meg elmondtam a véleményemet, hogy borzasztó, mert az eletében semmi nem adott hozzá és csak a gyerekkel és magával szúrna ki. Erre nagyon megsértődött, hogy én csak sajnálom tőle a boldogságot, meg irígy vagyok, hogy ő még babázni fog (az enyéim már 10 év felettiek) stb. Teljesen begőzölt és azóta minden megkeresésem alkalmával lepattint. Kinyomja a telefont, nem nézi az üzeneteket, e-mail-eket. A közös barátaink meg még engem szídnak, hogy miért kellett ezt mondanom, miert nem hagytam rá.

Ilyen esetben tényleg hazudni illene?