14 hónapos a gyerekem. Kb 2 hónapja tart nála, hogy amint kilépek a szobából ordít, jön utánam. Nem tudok tőle szó szerint semmit sem csinálni, se enni, se főzni, semmit, mert ordít ha nem mellette ülök. Mit lehet vele kezdeni?

Nekünk is ilyen volt a gyerek ebben az időszakban. A feleségem úgy oldotta meg, hogy vett egy fellépőt a gyereknek, és engedte hogy segíten a gyerek. Például leöblítette a tányérokat, vagy maszatolt az étellel (pl. lisztet öntött a tálba) meg mindent engedett neki, amivel nem tud nagy kárt csinálni és nem árt neki (pl késhez nem engedte hozzányúlni, meg a nyers húshoz sem). Még én is mosogattam a gyerekkel. Nyilván több idő, de legalább meg lehet csinálni, és még élvezi is. Aztán néhány hónap után megunta, el kezdett rajzolgatni kemény (azóta sem bírjuk papírral) meg sokkal jobban elfoglalja magát.

Ha nem szereted, hogy tv-t nézz, akkor rakjál be neki diafilmeket, a youtube-n rengeteg van fent. Az nem mozgó kép, szóval az nem árt neki annyira. Mi csak ilyet engedünk neki nézni, és simán leköti ez is egy fél órát.

#7-es: hát most vissza néztem a telefononbam, mert csináltam róla felvételt, és tényleg nem 14 hónapos, hanem 15 és fél hónapos (van ugye dátum). Mondjuk igazad lehet, mert 1.5 hónap nagyon sokat számíthat abban az időszakban. És ezen a felvételen kezdte el kábé, és még elég bénán csinálta.

Bocsánat akkor, nekem csak az évszak volt meg nagyjából.

Nálunk járás körül volt egy ilyen időszak. Előtte meg utána is 1-1 hónap. Aztán megszűnt. Nem tudom szeparációs szorongás vagy tényleg a járás miatt, de elmúlt.

Aztán a fogai ha jönnek, akkor is ezt csinálja.

Az enyém egyébként nagyon nyugodt, valameddig elvan a játékaival is, szóval elég feltűnő nála egy ilyen változás.

A testvérével nem volt ilyen, mert ő többemberes volt, születése óta olyan volt, mintha szepás lenne :D