Másnál is így van a nyaralás, hogy még akkor is ti nők foglalkoztok többet a gyerekkel?
Szóval van egy óvodás gyerekünk, én hozom viszem mindig a gyereket oviba, mert 8tól 4ig dolgozok, férjem pedig fél 7től 17ig, mert ő másik városban dolgozik, igy utazással ennyi. Ő dupla annyit keres mint én, úgyhogy ezt még el is tudom fogadni. Táppénzen is persze mindig én vagyok a gyerekkel, mert így jobban járunk mintha ő lenne táppénzen.. Ha hazajön se foglalkozik vele, mert ő fáradt munka után. A nagyobb bajom, hogy
tavaly voltunk nyaralni többen ismerősökkel és ott már majd rámjött a bőgés, mert ő bográcsolni akar meg beszélgetni meg ő pihenni jött, de közben ugye nekem hisztizik a gyerek, hogy ő menni akar a Balatonba fürödni. Úgyhogy ketten elmentünk fürdeni a kisfiammal, ő nagyon élvezte, nekem meg folyt a könnyem. Kb ez volt az egyik legszomorúbb pillanat az életemben. Most ugyanígy akar menni nyaralni, de megmondtam neki a magamét és még neki áll feljebb, hogy ő mennyit dolgozik, ő pihenni akar, és akkor csodálkozik, hogy nem akarok több gyereket. Már az is eszembe jutott, hogy elválok, még csak 30 éves vagyok, miért kéne leélni az egész életemet ilyen emberrel? Szerintetek?
Nálunk sem így van, és nyilván te is érzed, hogy nálatok sem így kellene lennie.
Táppénzre én megyek mindig. Vagyis nem, mert rugalmas a munkaidőm, így legtöbbször csúsztatásokkal és max 1-2 nap szabival simán megoldom. A férjem kevésbé, de ő is szokott 1-2 napot itthon lenni olyankor.
Ha itthon van, és épp nincs halaszthatatlan dolga, foglalkozik a gyerekkel. De nemrég voltunk egy kisebb nyaraláson, na ott ő többet volt vele, mint én. Mert ki akarta használni, hogy végre van ideje. Ment vele a Balatonba, játszótérre, labdázni.
Ha nem kell korán mennie dolgozni, akkor elviszi bölcsibe, hogy én el tudjak menni korán, és végezzek is korábban.
Ha tovább dolgozom, elmegy érte. Elviszi olyankor fagyizni, vagy játszótérre is. Vagy az Obiba nézelődni. :D
Szerintem az első és a legfontosabb, hogy beszélj a férjeddel. Meg kell értenie, hogy neked is szükséged van a pihenésre és a kikapcsolódásra.
Nem, nálunk nem így van.
Például még egyszer nem voltam táppénzen, mert a férjem lehet home office-ban és ilyenkor is ő van a gyerekekkel. Időnként nekem is engedik a HO-t, de jóval ritkábban. Nyilván akkor ő bemegy, én maradok.
Nyaralásnál én pakolok, én szervezek, de ha már ott vagyunk fele-fele. Két gyerekünk van, egyikük autista, ha nem venné ki a részét, rég elváltunk volna.
Nem.
Én 7-től 3-ig dolgozom hétfőtől péntekig, a párom leggyakrabban 13-23-ig, néha hajnaltól kora délutánig, havi 15-20 nap, hétvége és ünnepnap is előfordul.
Sokszor ő viszi reggel, én pedig hozom haza az oviból.
Nagyon sokat foglalkozik a gyerekkel, sokat vannak kettesben is.
Nyaralás, program természetesen közös, de tiszteletben tartjuk, ha valaki épp pihenne, meg tudjuk beszélni.
Egyetlen amivel tud táncolni az idegeimen, ha megyünk valahova, ő elég kényelmes, a bepakolás az én dolgom, mert ilyenekre nem tud figyelni :D de megszoktam, csak amikor hirtelen kitalál valamit, áll az ajtóban, hogy gyerünk, induljunk, kérdezem, hogy gyereknek a kulacsa? vagy bármi meg van, akkor néz értetlenül, mert valahogy nem tud ezekre gondolni.
De amúgy a háztartásban és minden egyéb dologban résztvesz, magától, s teljesen természetes neki, nem az van, hogy a másikra várunk.
Ne hagyd magad, neki is illene kivenni a részét a gyereknevelésből, is.
Nem csak a kényelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!