Másnál is így van a nyaralás, hogy még akkor is ti nők foglalkoztok többet a gyerekkel?

1x leülsz vele megbeszélni. Ha nem érti meg az érveid, akkor még lehet próbálkozni párterápiával, ezzel-azzal, de az utolsó lehetőség a válás, én se maradnék ebben benne.

Egyébként nyaraláson én is többet foglalkozom a gyerekünkkel, de a férjem is sokat foglalkozik vele. Csak altatni, szoptatni én tudom, és sokszor pl. én gyorsabban fel tudom öltöztetni így hamarabb el tudunk indulni.

Nálunk ha valahova megyünk, rendszerint ketten foglalkozunk a gyerekkel.

Sőt, van, hogy a férjem többet szalad utána mint én (2,5 éves)

Délután is foglalkozik vele, ha hazajön(6:00-18:00 a munkaideje minden nap, építőipar, kemény fizikai munka )

Amit a te férjed csinál az nem nem normalis.

Nálunk nem így van. Táppénzre felváltva jártunk a gyerekkel úgy is, hogy ő többet keres. Nem hiányozhatok állandóan én a munkahelyemről.(Mondjuk most itthon vagyok a másodikkal ez nem kérdés nálunk, de 2 évig így csináltuk amég nem jött a második)

Délután apuka többet foglalkozik a gyerekkel, mert egész nap velem vannak. Így napközben csak velük foglalkozok, főzést és vasalást akkor csinálom amikor hazajön. A többi házimunkát együtt.Fürdetést és altatást is együtt csináljuk.

Nyaralásnál nincs olyan, hogy a másikra hagyjuk. Közösen látjuk el az igényeket. Sőt a vízben sokszor inkább ő van bent a gyerekkel mint én, de soha nrm tette szóvá.

A férjed egy bunkó már bocs. Se a gyerekével nem akar foglalkozni, se a feleségének nem akarja könnyebbé tenni a mindennapjait.

Sajnálom kérdező, hogy ilyen nemtörődöm a férjed. Nem is értem, minek akar még egy gyereket, ha az elsővel is alig foglalkozik.

Mindenképp ajánlott megpróbálni megmenteni a kapcsolatot, de ehhez neki be kellene látnia a viselkedését és változtatnia kellene. Ha ez nem megy a saját mentális egészséged érdekében is érdemes fontolóra venni a válást. Mert hosszú távon ebből nem jössz ki jól.

Őszinte leszek, az én férjem mindenből 100%-osan kiveszi a részét, legyen az a háztartás, a gyerekekkel kapcsolatos dolgok, a logisztika, a problémamegoldás, tényleg mindenből. És még külön kérvényt se kell benyújtani neki, magától csinál mindent, ugyanúgy mint én. Tehát tényleg zéró panaszom lehet rá, DE!! amikor pár éve nyaralni mentünk, még ő is kifordult magából, valahogy így, mint a te férjed (akkor még csak a fiunk volt meg). Egyszer csak azt vettem észre, hogy gyakorlatilag ő nyaral meg pihen, én meg csak máshol vigyázok a gyerekünkre. Én kelek hozzá, én adok enni, én teszem tisztába, én fürdetem, én játszom vele, én szórakoztatom, én rakom le aludni.

Annyi, hogy én ott és akkor közöltem vele, hogy ezt így eddig és nem tovább, mert én se ingyen bébiszitternek jöttem, hanem szeretnék kikapcsolódni is, úgyhogy szépen fogja meg a gyerekét, adjon neki enni, aztán vigye el fürdeni és fektesse le, mert ha otthon mindent meg tud (és akar is!) csinálni, akkor itt is. Ellenkező esetben ez volt az utolsó közös nyaralásunk. Volt egy kis veszekedés, de ő hálistennek felfogta, hogy azért ez így nem oké.

Úgyhogy abszolút egyetértek veled, így nem mennék én sem, akkor se, ha hisztizik. A válás csak emiatt talán kicsit erős, de ha otthon se foglalkozik a gyerekkel, akkor végül is tényleg minek vagy vele.

Nem, nyaralás alatt a férjem is kajtat a lányunk után, felfedeznek, játszanak nélkülem. Kimondottan szeretem, hogy ilyenkor a reggeli rutinban, ebédeltetésben is részt tud venni, nem csak az estiben, ő pedig szívesen csinálja. Szerintem nyaralás alatt is fontos az, hogy megosszuk a terheket.

Viszont az tény, hogy látszik, hogy a férjem nem igen jár a lányunkkal a hétköznapokban sehova kettesben (mégcsak 2 éves, én vagyok itthon vele). Nem fogja meg az út szélén a kezét, holott simán kirohanhat az útra, nem fogja meg a padkánál a kezét, holott rendszeresen orra esik fel-lelépésnél, a boltban lazán elnézelődik úgy, hogy a gyerek fél pillanat alatt eltűnik a látóköréből, stb. És akkor ha merem jelezni, hogy ez így azért merész, akkor ki van akadva, hogy miért nem szólok neki, hogy ezt vagy azt nem így szoktuk. Én meg kiakadok, hogy ez nem csak szokás, hanem felelősség kérdése is, ha többet foglalkozna kettesben a gyerekével házon kívül is, már tudná, érezné. Házon belül is felelőtlenebb, de itt azért védett a környezet viszonylag. Csak ezért nem válnék el, de sokat beszélgetünk a témáról...

És ezt mind úgy adtad elő, hogy közben ordítottál vele? Vagy leültél szépen, és elmondtad halkan, hogy úgy érzed több szabadságra lenne szükséged a gyerek mellett. Te is szeretnél pihenni, szórakozni, jó lenne, ha néha ő is foglalkozna, játszana gyerekkel...

Nekem a párom reggel 5kor megy el itthonról és este 7 előtt ritkán ér haza. De ha olyanom van, és otthon van ő, akkor fogom a kocsikulcsot elmegyek "bevásárolni", mire felfogja már ott sem vagyok. 5 percre leugrom a boltba, és van hogy másfél-két óra múlva visszamegyek. Kipihenem egy kicsit magam. Kiszellőztetem az agyam. Tedd ezt te is, aztán majd nem lesznek ilyen negatív, depressziós gondolataid.

De a lényeg, hogy ne ordítva, és hisztiroham közepette kezdj el visítani, hogy ő is foglalkozzon a gyerekkel...