Mit csináljak, ha béna anyuka vagyok? Hogy szervezzem jobban a napjainkat, életünket?

1) Instán, FB-on mindenki azt hazudik amit akar + az egyetlen kép, nem látod, a többi nap hogyan telik. Én is mentem a 2 hetes babával és apával korzózni a Városligetbe, lehet, hogy aki látott azt gondolta, jajdelaza csaj, de azt nem látta, amikor aznap reggel bőgve próbáltam szoptatni a gyereket meg másnap délután 5-kor ugyanúgy ültem a kanapén pizsamában és büdösen mint reggel 9-kor, mert csak evett-aludt-evett-aludt rajtam a gyerek egész nap (voltak az elején problémáink). Ne hasonlítgasd magad másokhoz, mert meg fogsz buggyanni. 2) "Mert félek, sírni fog, nem nyugszik meg, megijed az idegen környezettől. Emiatt egyedül sétálni sem szeretek vele annyira, mert félek, hogy felébred a babakocsiban, elkezd sírni, nem fogom tudni megnyugtatni." Ebből az jön le szerintem, hogy te valamiért nem érzed jól, magabiztosan magadat az anyaszerepben. Ezen gondolkodj el, hogy miért van ez így 5 hónappal a szülés után. Miért ne tudnád megnyugtatni a saját babádat? És ha mégsem, mert mondjuk fáj a hasa, akkor sír ameddig sír. Kisbaba. Akik meghívnak, azok fel vannak erre készülve - ha nem, ő bajuk, nem a tiéd.

Napod szervezése: próbáld meg azt, hogy ha eddig 10 dolgot írtál fel, hogy mit kell elintézni másnap, akkor helyette írj fel csak 5 dolgot. Vagy 2 dolgot. És írd fel teendőnek azt is, hogy babának reggeli/ebéd/vacsi, babával játék, babának olvasás, mamának reggeli/ebéd/vacsi stbstb. Nem azt mondom, hogy egy 5 hónapos gyerek mellett disznóól legyen és ússzon az egész lakás, de nem kell túlzásokba esni, neked most a gyereknevelés az elsődleges feladatod. Ne azt tűzd ki feladatnak, hogy kitakarítod a hűtőt, hanem azt, hogy kitakarítod a legfölső polcot a hűtőben. Ha csak azt csinálod meg - tökjó. Ha vérszemet kapsz és még 2 másik polcot is megcsinálsz még jobb. Baby steps! :) (Ezt mondogatom magamnak is... :D

A siraidban egészen magamra ismertem, hasonlóan éreztem magam az első gyerekkel én is. Mentünk mi ide-oda, még belföldön nyaralni is voltunk a majdnem 2honapos gyerekunkkel, de őszintén szólva 4 hónapos koráig nem éreztem magam jól sehol máshol, mint otthon, féltem, hogy oldom meg a szoptatást, pelenkázást, ha nem aludt a babakocsiban, akkor sírt, 4honapos korától meg csak a járó babakocsiban aludt, igy napi 6orat keringtem vele a városban, persze így nem maradt idő se fozesre, se Takarítás rá, ettől is borzasztóan éreztem magam. Örültem, ha este 5kor ebédeltem - Pl turostesztat, mert másra időben nem futotta. Én is bénának éreztem magam, de utólag azt mondom, egyáltalán nem a te hibás, nagyrészt gyerekfuggo a dolog, meg neked is bele kell rázódni.

20 hónap van a 2 gyerekem között, és a 2.bavaval semmi ilyen érzésem nincs, egy nyugodt, kiegyensúlyozott baba, ha ő született volna elsőnek, akkor még unatkoznék is mellette itthon. Most 4 hónapos, ma jöttünk meg a horvátországi nyaralasunkrol,10 órát utaztunk, teljesen jól bírták az utazást, nyaralást, a kicsi is végig mosolygós, elégedett baba maradt. Első gyerekkel biztosan nem vállaltam volna, vele az is stressz volt, ha anyosekhoz mentünk, akik 2 órára vannak, és kedveljük egymást.

Ne marcangold magad, anyukád megjegyzéset engedd el, lehet, hogy te átaludtad az éjszakát a te babád meg 5x kel éjszaka, ne hasonlítsd össze,hogy mit győzött ő és mit te. Legyen első a baba + a te alapigenyeid ( higiénia, legyen mit enni), a többi mind raer.

Te magad is leírtad: stresszelsz és lusta vagy.

Ezekre keress megoldást

Először kezd pici lépésekben hátha úgy könnyebb de ez így csak rosszabb lesz ha nem kapod össze magad

Én is írhattam volna. Egyszerűen más a személyiségünk. Én sem vagyok kifejezetten lusta, inkább pörgős vagyok, de zárkózottabb típus. Szorongósabb vagyok, megtervezek mindent előre hogy jól érezzem magam mert az átlagnál könnyebben frusztrálódom be, mástól érzem magam jól mint az átlag. Például a repüléstől félek.

Babával még jobban korlátozottak a lehetőségeim. Eleinte még babakocsizni is utáltam mert sírt benne, de otthon is. Kendővel tudtam elmenni bárhova nyugodtan, de friss heggel még nehéz volt cipelni, később meg a gerincem nem bírta, pedig sokkal szabadabb voltam akkor.

Néha én is vágyom arra hogy laza anyuka legyek, aki lazán átutazza a világot egy kisbabával is, stressz nélkül. De nem vagyok ilyen. Nekem más az utam, máshogy kell megtalálnom az egyensúlyt.

Van nekem is olyan utazós, állandóan mászkálós ismerősöm, akik már fél évessel voltak külföldön aztán utólag mondta hogy nem volt jó, pedig a képeken csak az idill látszott meg a mosoly.

Én úgy vagyok vele majd eljön mindennek az ideje, a gyerekek se egyformák. Mi most 2 évessel megyünk először nyaralni ottalvósra belföldre. Így is megvannak a félelmeim, de mostmár sokkal jobban tudom mire számíthatok. Én a biztonságra megyek, bababarát hotelba megyünk, mert nekem kellenek a kapaszkodók hogy tudom lesz ott neki minden jó. Szépen lassan fogjuk tágítani a világot körülötte.

A gyereknek is az a jó ha a szülei nyugodtak és jól érzik magukat. Amikor én voltam gyerek, mi sose mentünk nyaralni, ha mégis az csupa idegeskedés meg veszekedés volt. Én ezt nem szeretném, mert senkinek sem jó.

Persze könnyebb lenne lazának lenni alapból, de ahelyett hogy magamra erőltetnék szerepeket inkább az önismeretemre támaszkodok és nem hasonlítgatom magam másokhoz. Kivéve nehéz napokon, mert olykor mindenki kerül mélypontokra.