Mit csináljak, ha béna anyuka vagyok? Hogy szervezzem jobban a napjainkat, életünket?
Olvasom itt is, hogy valaki 2 hetes baba mellől megy már 2-3 órás programokra, mások szintén ennyi időssel le a Balatonhoz. Közösségi oldalakon is látok anyukákat, akik 1-2 hónappal előbb szültek, mint én, hogy nyaralnak, lánybúcsún vannak, esküvőre mennek... Én meg sokszor örülök, ha egy 30 perces DM/Douglas kört beiktatok a napba, vagy ha még melegen fogyaszthatom el az ebédemet. Az, hogy elmenjünk mondjuk vidékre a dédszülőkhöz fél napra, annyira leszívja az energiámat, mintha minimum Szicíliáig mennénk autóval.
Ez a másik, minden este összeírom a másnapi teendőket, sokszor még a fele sem lesz kész.
Anyukámtól hallgatom, hogy ő anno már reggel 7-re megfőzött mindent aznapra, hogy utána egész nap csak velem legyen, én is próbálkoztam ezzel, de egyszerűen képtelen vagyok kikelni az ágyból, ha "nem muszáj" (tehát nem ordít a gyerek). Van, hogy elcsúszik a napunk és én még délután 1-kor pizsamában eszem a reggelimet, vagy épp a reggeli tusolást akkor csinálom, mikor a férjem hazaér a munkából. Beismerem, sokszor belustulok a baba mellett, pl. ma is elterveztem, hogy kitakarítom a hűtőt, szekrényeket, amíg alszik, de aztán maradtam mellette és olvastam.
A séták is olyanok, hogy elterveztem, majd megyünk reggel-este, és simán meglesz a 15-20.000 lépés nekem. A valóság az, hogy csak esténként megyünk, akkor is úgy, hogy kocsival a belvárosig, ott meg tologatjuk a babát, közben eszünk egy sütit, fagyit, szóval nem az erőltetett menet van.
Ha bármilyen programot szerveznék, akkor tuti, hogy porszem kerül a gépezetbe és nem tudok menni.
(5 hónapos)
Ha babával hívnak minket valahová, akkor sem megyek szívesen.
Mert félek, sírni fog, nem nyugszik meg, megijed az idegen környezettől. Emiatt egyedül sétálni sem szeretek vele annyira, mert félek, hogy felébred a babakocsiban, elkezd sírni, nem fogom tudni megnyugtatni.
Barátnőm mondta, hogy mikor a lányunk fél éves volt, ők Balira repültek vele, menjünk mi is nyugodtan mindenfelé, szokja meg. De nem csak attól félek, ő hogy fogja viselni, hanem hogy én? Alapból a stresszesebb utazó vagyok, ezerszer ellenőrzök mindent, még a reptéren is azon gondolkozom, itthon kihúztam-e mindent, biztos kikapcsoltam-e a hajvasalót, lekapcsoltam-e a fűtést/légkondit.
A repülőn való gyereksírástól még jobban félek, ott el sem lehet menekülni, és tudom, mit gondol mindenki, mikor meglátnak egy babát/kisgyereket felszállni.
Hat itt egyik reszrol szerintem neked kene lazulni picit es ezt a szorongast kezelni valahogy. Akar segitseggel is.
Mi van akkor, ha felkel es sir seta kozben? Megvigasztalod, kiveszed, megeteted, akarmi. Majd megnyugszik. De ha nem, elindultok haza es kesz, senkit nem erdekel egy siro kisbaba az utcan, de most komolyan! A babak sirnak, igen, ez van. Ha valakinek ez nem tetszik, le kell szarni, de tobbnyire mindenki egyutterez amugy ilyenkor, mert meg pici.
Na majd ha kesobb dackorszakosan a boltban foldhoz vagja magat, akkor mar senki nem lesz megerto, de ez is a kit erdekel kategoria. :D Meg kell tanulnod kezelni, gyereked van, ezzel jar.
Plusz ha te hajlamos vagy “lustulni”, akkor nyilvan soha nem jutsz egyrol a kettore. Es en oszinten nem latok ebben akkora gondot, mert neha kell ilyen is, en is a mai napig van hogy lefekszem a gyerekkel aludni napkozben 2 orat, mert egyebkent is kel ejszaka es rohadt faradt tudok lenni en is (1,5 eves). De valamit valamiert, ha en alszom, akkor nem lesz rend es tisztasag napkozben. Es en mondjuk ezt elfogadtam es nem feszulok rajta :D Viszont en se tudom allandoan ezt csinalni, mert ha barmit el akarok intezni, akar csak egy fontos telefont is, muszaj elvasidoben, mert nem tudom a kisfiam mellett, ha ebren van.
Viszont ne felejtsuk el azt sem, hogy nem vagyunk egyformak. En se vagyok olyan bator pl, hogy gyerekkel repuljek, kocsival is max 1,5 orara tudunk menni, mert ennyit bir, de egyedul nem tudom ezt se bevallalni vele, mert kell valaki aki hatul szorakoztatja.
Szoval nincs ket egyforma ember, ahogy gyerek sem, mindenki maskent eli meg a szuloseget.
Ja es egyebkent meg csak 5 honapos. Amint elkezd kuszni, nincs mar olyan, hogy te a kanapen ucsorogsz egesz nap, akkor tenyleg muszaj felkelni, mert magara boritja az egesz hazat. De akkor majd felkesz es mesz, mert muszaj. :D
"Beismerem, sokszor belustulok"
Nincs nagyon értelme tovább rizsázni és szenvedni. Le kell győzni a lustaságot
Szerintem az, hogy anyud reggel 7 re megfőzött lekell sz.arni. Ha esze lenne nem stresszelné az amúgy k. urva stresszes lányát hanem segítene. Gondolom szórja az ilyen segítő hozzászólásait.
Az hogy pihensz az normális dolog és elkell fogadnod, hogy ez most nem az az időszak, hogy patyolat rend legyen.
Szerintem te túl sokat vársz magadtól és ha a napi listádról az ötből csak három van meg már ki vagy teljesen.
Nem is kellene listáznod mert egy plusz stressz forrás.
Ezeket a dolgokat mint anyud tanácsai vagy a listád le kell építeni.
Viszont ez, hogy félsz hogy sír, hogy nem tudod megnyugtatni stb… ezen dolgoznod kellene. Ez komolyabb dolog benned. Miért vagy önbizalom hiányos? Anyud ülteti el ezt benned vagy valaki más? Ezt kellene átgondolni és megoldani.
Engem nem zavar ha sír máshol, mamától szoktam hallgatni, hogy nem úgy van az, mások is vannak. Nem így működik és a többi. De könyörgöm egy gyerekről , BABÁRÓL beszélgetünk. Elmegyünk vele, ha sír akkor megnyugtatom, ennyi. Ha nem megy abban a környezetben akkor arrébb viszem, valahogy megoldom.
A másik amit hallgatok mint te, hogy keljek fel korán csináljam meg. Ennek egyébként látom is értelmét de mintha az ágy huzna vissza. Tekintve hogy az elalvása után van magamra és a páromra idő.
A takarítást már kezdem elengedni majd meglesz. Porszívó minden nap van, mosogatás nyilván, vetjük az ágyat. Hetente vasárnaponként cserélünk ágyneműt, hétfőn, kedden mosás. Általában két három naponta viragöntözés és ha épp meglátok valamit a lakásban akkor azt megcsinálom. Portalanitas általában két hetente csinálok felületesen, és nagyobb időközönként alaposan. És szép rend van, tisztaság. Ha a-z-ig mennék sem lenne sokkal jobb, úgyhogy én megállapodtak ebben.
A kelést lenne jó még beiktatni de úgy érzem arra még nem készültem fel.:')
Azt is tudom hogy valakinek százszor rosszabb volt, de valahogy ez nekem nem könnyíti meg. Értem hogy lehetne rosszabb, de nem tudom hogy ez az én érzéseimet életemet hogy könnyíti meg? Ezt sosem értettem, és ez most nem csak erre a kategóriára értetődik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!