Hogyan lehetne teljesen feldolgozni, hogy nem vállalhatunk még egy gyermeket?

Igen, most már jobban vagyok, mert magamnak is ezt próbálom tudatosítani, hogy áldás a kislányunk. Mennyire jó, hogy ő van nekünk. Ha a betegség előbb jött volna, akkor sosem tapasztaltam volna meg az anyaságot. Azért így is nehéz, hogy ezeket pontosan tudom.

Szerencsém van a lányunkkal, ő nekem egy angyal gyerek, persze vannak rosszabb napok, de összességében tényleg jó gyerek. Legalábbis még, aztán még változhat.

5-ös válaszolónak. Nálunk nem volt a családban ilyen betegség. Egyedül nagymamámnak volt csípőprotézise, de ők mezőgazdaságból éltek és hektárokat kapált annak idején.

Kb fél éve vannak erős tünetek, de visszagondolva szülés után nem sokkal kezdődhetett, mert többször volt, hogy az állkapcsomnál a fülemnél fájt, alig tudtam kinyitni a szám. Tavaly nyáron a vállam is fájt, csuklóim. Aztán mivel ezek mindig elmúltak pár nap alatt és a váll-csukló fájdalmakat a hordozásra fogtuk, ezért nem mentem vele sehova. Aztán lassan fél éve már muszáj volt a háziorvoshoz mennem, azóta kétféle gyógyszert kaptam (Brexin és Xilox). Állami kórházba októberre kaptam időpontot reumatológiára, emiatt magánrendelésre mentem, ott írta fel a doktornő a Brexint. Sajnos már egyik gyógyszer sem használ. Az elején a xilox után még kb 4 napig teljesen tünetmentes voltam, most már egyik sem használ. Hétfőn megyek vissza az orvoshoz, hogy hogyan tovább...

Emellett szedek Proenzit, gyógynövényes készítményt, kollagént és csalán meg kamilla teákat is iszok pluszban. Napközben meg próbálom azért mozgatni, tornáztatni magam. Akkor is, ha fáj, mert nekem úgy vettem észre, hogy segít a mozgás. Aztán persze fél órás ülés/ pihenés/ éjjeli alvás után kezdődik minden ugyanúgy.

Őszintén sajnálom, hogy nektek (2-es és 5-ös válaszoló) is hasonló vagy pont ilyen nehézségeitek vannak. Nincsenek ellenségeim, de még azoknak sem kívánnám. Érdekelne, hogy ti hogy élitek meg, milyen gyógyszereket szedtek, mióta jött elő a betegség, milyen gyakran jártok orvoshoz emiatt!