Baba mellet főiskolára/egyetemre járó (levelező tagozatos) anyukák, hogy osztjátok be az időtöket, hogy mindenre jusson?

hova jársz? Én az ÁVF-re és én is másodéves vagyok. A gyerkőc 2 éves...

Én sem tudom anno, hogy gondoltam. Én dolgozom is még ezek mellett. Takarítani akkor szoktam, amikor a porcicák kergetőznek. Főzni csak egyszerűbbeket és ritkán. A férjem besegít, mert hetente 1szer, 2szer főz, havonta egyszer takarít és nálunk ő mos. Így nekem marad a munkám, a gyerek és a suli. Takarítást volt, hogy úgy oldottam meg, hogy kerestem rászorulóbb ismerőst és fizettem 1-1 nagytakarításért. Mosogatás közben szoktam mesélni a kisfiamnak vagy ott téblábol körülöttem, amikor munkám van vagy netezek, akkor meg beteszek neki egy dvd-ét. Most például a kockásfülü nyulat nézi és teljesen leköti :))

Tanulni nem igazán tanulok, csak a vizsgaidőszak környékén általában. Bejárok az előadásokra, akkor a családból valaki vigyáz rá... Leadandót, házit akkor csinálok, ha elaludt és a határidők előtti napra csinálom meg a feladatokat, ha esetleg csúsznék, akkor ne csússzak bele plusz fizetnivalóba.... A nehezebb tárgyak tanulására tanárt szoktam hívni, tehát számvitelből külön órát fogok majd most is venni... Csak olyan tanárt keresek, aki házhoz jön, így csak 1-2 órára kell a gyerkőcnek nélkülöznie... Van, hogy ő is ott van velem tanulás közben, ha senki nem tud vigyázni rá... Az elég nehéz, de igyekszem úgy hívni a tanárt, ha alvás idő van vagy reggel koránra, amikor még alszik...

Szóval én így csinálom...

szia! Én újságírást tanulok, állami egyetemen, nappali tagozaton. A fiam 9 hónapos, 1-2 hónap múlva indul a 2. babaprojekt.

Tanulni én is csak akkor tanulok, ha jönnek a vizsgák, rendszerint 3-4 napot 1-1 vizsgára. Nyáron, 5 hónapos kisfiú mellett 3-4 hét alatt 13 vizsgát tettem le. Na az nehéz volt. Most beadandót csak 1 tantárgyból kell, hetente 1-et, annyi belefér. Hétfőn nincs órám, a többire rendszerint járok, olyankor egyik héten anyósom vigyáz rá itt nálunk, másik héten pedig anyukámhoz viszem, ő útbaesik az egyetem felé. Naponta 2-3 órám van, kb. Hogy államvizsgadolgozatot hogy fogok írni, azt még nem tudom, ráadásul nem is magyarul (romániában élünk). A háztartást teljes mértékben ellátom, itthon főzök, stb., ráadásul a férjem sosincs itthon, semmit sem tud segíteni. Igaz, éjfélnél hamarabb sosem fekszem le.

Én nem levelezős vagyok, hanem nappalis, mivel én akkor kezdtem az egyetemet, amikor a fiam a bölcsit (két éves korában). Én szociális munka szakra járok, és nagyon szeretem, élvezem.

Hát a tanulás... Na igen, azt éjjel szoktam :) De én már erre nagyon ráálltam, nem is tudok korán lefeküdni. Igaz, mivel a fiacskám bölcsis, vizsgaidőszakban tudok nap közben itthon tanulni.

Viszont amíg itthon voltam, addig is tanultam, a GYED alatt csináltam meg a gimnázium hiányzó két osztályát. Én mondom, az lényegesen nehezebb volt, hiszen itthon voltunk mindketten. Az érettségire tanulás volt a kedvencem, hát az írásbeli meg a szóbeli között még egy költözködést is lezavartam :D Volt pár olyan pillanatom, amikor a sarokba vágtam a könyvem, hogy ez nekem úgysem fog menni, nincs időm meg energiám megtanulni, de aztán lenyugodtam, ittam egy teát, megmostam az arcom hideg vízzel, és visszaültem tanulni. A végén dicsérettel érettségiztem, és maximális pontokat vittem magammal az egyetemre, szóval felesleges volt stresszelni :)

Ja, azt hozzá kell tennem, hogy mindezt úgy toltam (meg ez az állapot most is fennáll), hogy kettesben élünk a kisfiammal.

Persze van olyan, hogy minden összejön, néha nagyon torkig vagyok, de azért alapjában nagyon élvezem a tanulást. Persze levelezőn ez biztos más lehet, nálunk azért nagyon jó kis csapat van, így, hogy napi szinten találkozunk. Ha a gyerek beteg, és nem tudok órán jegyzetelni, semmi gond nincs abból, hogy én nem voltam bent, rögtön küldik legépelve az órai anyagot, meg persze én is küldözgetem a többieknek, amit tudok, szóval nálunk igazi csapatmunka van. Sőt, mentem már úgy vizsgázni is tavaly, hogy amíg én bent voltam, addig a csoporttársaim pesztrálták a fiam :)

Én pénzügy szakos vagyok posztgrad képzésen, mellette felsőfokú nyelvvizsgára készülök. Sok mindenre nem jut idő és energia otthon, főleg magamra (szépítkezés, hobbi, torna) és a páromra (közös program, kikapcsolódás), de a háztartásból is csak annyit csinálok ami nagyon szükséges, próbálok nem maximalista lenni. Igazából folyton fontossági sorrendeket állítok fel, melyik tanulnivaló a legégetőbb, melyik munkával vagyok a legjobban elmaradva :/

Kisfiam heti 2 délelőttöt bölcsiben van (kb. egy hónapja), ilyenkor próbálom utolérni magam, ill. akkor tanulok amikor alszik du. és éjjel. Sokszor kibukok a stressztől, kimerültségtől, meg hogy nem vagyok jó háziasszony, feleség, stb., azzal szoktam biztatni magam hogy vagy most tanulok és adok magamnak egy esélyt hogy legyen munkám (a régi munkahelyemre nem vesznek vissza, ez elég nagy motiváció), esetleg jobb fizum, vagy 100% családanyaság és minden amit eddig beleadtunk pénz, idő, energia, a családtól elvett órák hiába voltak. Munka mellett ezt már biztosan nem tudnám csinálni, úgyhogy most vagy soha.

A tanulást illetően hátha segít, én tanítási napokon (heti 1x) be szoktam menni korábban és átolvasom az előző órai anyagot, ez is több mint a semmi alapon. Illetve nagyon részletesen jegyzetelek és csak akkor nézem meg a könyvet ha valami nem világos vagy túl felületesnek érzem, vagy a tanár külön mondja. Így csak ritkán kell több száz oldalakat megtanulni, mert ennyit konkrétan elolvasni sincs esélyem.

Szerencsére már a finisben vagyok, igaz teli záróvizsgákkal, szakdolit kellene írni és most fogok nyelvvizsgázni is, de azért csak dereng a vége.

Azért azt bevallom, hogy amikor a barátnőim az otthon nyugisan eltöltött két év után szépen mennek vissza a régi munkahelyükre, eszem ám a kefét rendesen! Nem tudom mit tartogat a sors, de úgy vagyok vele hogy eddig agyon güriztem magam, ha most meglesz az utolsó vizsga remélem az a fejezet jön hogy "boldogan élek míg meg nem halok"!!!