Jön a második baba, és nagyon kétségbe vagyok esve. Ez normális?
Még nagyon az elején vagyok, orvosnál sem voltam, de úgy néz ki jön a baba, és egyrészt örülök neki (bár nem volt tervezett), másrészt teljesen kétségbe vagyok esve mi lesz velünk.
A kisfiam lassan 2 éves, ősszel ment volna bölcsibe, én pedig vissza dolgozni. 1-2 év múlva terveztünk kistesót. Így minden borul. Teljesen be vagyok fordulva mostanában az itthonlétben, az első évet jól viseltem, de az utóbbi időben nagyon érzem hogy sok már nekem az ingerszegény környezet. A férjem sokat dolgozik (de nagyon jó apuka, a gyerekkel sokat foglalkozik), nem sok szabadidőm van, de ha van, akkor se tudok mit csinálni helyben (semmi nincs ebben a "városban"). A barátnőim az utóbbi időben teljesen elmaradtak mellőlem, a család messze él, senkihez nem tudok szólni egész nap.
A kisfiamat így nem fogják bevenni a bölcsibe, pedig neki is nagyon kellene a gyerektársaság, egész nap itthon, a kertben vagy az üres játszótéren vagyunk.
Nagyon magányosnak érzem magam, nem tudom mi lesz velem 2 kisgyerekkel. Nem is a technikai résztől félek, hanem a lelki résztől, nem akarok depressziós anyukájuk lenni, nem ezt érdemelnék.
Nem tudom mit várok, talán csak azt hogy más is érzett így, nem vagyok ezzel egyedül. Ha van ötletetek hogy lehet ebből kimászni, annak is örülnék.
9-es kit érdekel hogy te hogy éreztél?
A kérdező máshogy érez, na és akkor mi van? Attól még lehet 100x jobb anya mert lelkileg megviseli az otthonlét. Igen, védekezni kellett volna de mostmár érkezik a baba és szerettek volna másodikat.
Kérdező melyik városban éltek?
Én is azt tudom javasolni hogy töltsétek meg programokkal a napokat, baba-mama klub, a mi környékünkön csiri-biri torna is van pl.
"Attól még lehet 100x jobb anya mert lelkileg megviseli az otthonlét"
Nem a 9-es vagyok, de erősen kétlem.
Hogy lenne már jobb anya bárkinél is az, aki szó szerint rosszul van attól, hogy a gyerekével tölti az időt?
13# Nem attól van rosszul, hogy a gyerekével tölti az időt, hanem attól, hogy az élete 100%-ban megváltozott, beszűkült, nincs benne változatosság jó ideje és bizony ijesztő, hogy újabb 2-3 évig nem is lesz. Ettől még nagyon is szeretheti a gyerekeit, ez az ő meccse saját magával, amit nem a gyerekeken kell "leverni". Nem vagyunk egyformák.
Sokan javasolják itt pl. a bölcsit a nagyobbnam. Engem az sem elégítene ki, mert nem azt várom, hogy egyel kevesebb gyerekem legyen itthon napközben, hanem azt, hogy majd visszatérjen az érdemi szellemi és társasági életem, ha mindketten közösségbe kerülnek.
Én egyébként olyan apróságokban keresem az örömforrásom, mint hogy hétvégén programokat szervezünk, vadasparkba megyünk, kirándulni, barátokhoz, stb. Üde színfoltok és mindig van mit várni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!