Anyák,akik sajnáljátok magatoktol a pénzt?

Ahh, mintha rólam írnál, pedig mi sem szűkölködünk, de a gyereknek előbb megveszem a 15-20 ezres cipőt mint magamnak, pedig ő kinövi, én meg nem.

Szerencsére a férjem általában addig ba**tat, ha valamit nem akarok megvenni magamnak mert drágállom, amíg meg nem veszem.

Velem is volt már olyan, hogy szülinapra kapott utalványból magamnak semmit nem vettem, csak nekik :D

Próbálok javítani rajta, de nehezebb mint amilyennek tűnik. :')

Nekem lelkiismeretfurdalásom van ha veszek magamnak valamit.

A lányom 7 éves már, de még mindig hamarabb veszek neki valamit , mint magamnak. A férjem meg nagyon sokat dolgozik, és nagyon jól keres, ezért sokszor nyaggatom hogy vegyünk neki mondjuk farmert, vagy drága cipőt.

Anyám mindig jól öltözött volt, mindig volt sok parfümje, apám saját magának vett egy robotot karácsonyra, azt mondta nekünk hozta a jézuska, de feltették a szekrény tetejére és mi nem nyúlhattunk hozzá. Nekünk nem volt még ennivaló sem normális, csak penészes vajas kenyér sokszor.

Nekem ebből fakad , hogy nem akarok rossz szülő lenni,mint amilyenek nekem voltak.

Meg magamnak gagyi csalánsampont használok meg Lidl- ös balzsamot, a lányomnak meg garnier sampont és pakolást.

Nem tudom hogy a gyerekkorom e az oka, vagy az hogy őt jobban szeretem mint magamat.

15. Jól csinálod, de szerintem ez is egy kérdés hogy mikor gondolom azt, hogy megengedhetem. Pl ha elkezdem szórni a pénzt, a felújítási meg autó, gyerekeknek lakásvásárlási tervek rovására megy.

Én világeeletemben randa voltam és sose játszottam ebben a vonzalom/nőiesség stb ligában, bár tény hogy lepusztult vénasszony anyja nem akarok lenni a gyerekeknek. De jobban szeretem a pénzt a számlán, ha néha van valamennyi.