Mi tévők legyünk? A párom volt neje szerint túl sokat követelünk a lányuktól mikor nálunk van.

1! Olyan dolgokról van szó, hogy például az anyja a mai napig öltözteti, nálunk simán fel tud öltözni, csak a gombokkal nem boldogul, azt segítünk is neki ki-begombolni. Otthon az anyja cseréli a betétjét, hogy jajj, nem bírja a vért, kikeni magát vele stb., itthon simán cseréli. Kicsit lassabb, meg van amikor olyan lesz a ruhája, de akkor gond nélkül átöltözik. Nálunk ha éhes kiválasztja a hűtőből, hogy mit szeretne enni, már megcsinálja a szendvicset is, az anyja viszont ezt sem engedi, mert koszt csinál. Nem hegyezheti a ceruzáit, mert meg fogja magát vágni vele, nem csinálhat házimunkát, mert úgysem jól csinálja, akkor meg minek. Ebben csak az a rossz, hogy látom, milyen nagyon boldog és büszke, ha kitakarította a szobáját. Persze, hogy kell segíteni, mert nyilván nem megy minden tökéletesen, de attól miert ne tudja, hogy pl hogyan kell elmosogatni egy tányért vagy meglocsolni a virágokat stb.