Mit tegyek ha megbántam a gyerekvállalást? Hogyan tovább egy kilátástalan helyzetből? -kifejtés lejjebb
Előre elnézést a hosszú szöveg miatt… és köszönöm ha olvasod…
Minden amit valaha szerettem az életemben megszűnt, gyakorlatilag nincsen életünk…Tudom hogy nem a gyerek tehet róla, nem az ő döntése volt hogy megszülessen. És nem akarok neki rosszat…mégis így érzek. Mert mielőtt jött, azelőtt szerettem élni…
Férjemmel az elején nem terveztünk gyereket, és csodálatos éveket töltöttünk együtt szabadon. Mindkettőnknek jó munkahely, karrier és rengeteg hobbija volt. Minden percét az életnek élveztem, de leginkább őt szeretem és szerettem mindig is. Ő volt számomra mindigis a nagy Ő. hat éve voltunk már együtt, amikor a nagyszülők elkezdtek Csesztetni az unoka kérdésével. Barátaink is a környezetünkben, mindenki azt mondogatta hogy a gyerek az kell. A gyerekes ismerősök mind azt mondták mennyire csodálatos és kihagyhatatlan élmény, hogy mennyire tudnak szeretni stb.stb
Mindketten egykék vagyunk, sosem làttunk bele közelebbről senki életébe akinek gyereke van. Nem làttuk mivel jàr, ès mindenki csak a jó részèt mesélte…Ahogy öregedtünk, mindenki azt hajtogatta hogy mennyire megfogjuk bànni ha nem lesz gyerek….megijesztettek….féltünk hogy kiöregszünk a gyerekvállalás idejéből és megbánjuk, ahogy mindenki mondja…Meggondoltuk magunkat és kíváncsiak lettünk mi lehetne kettőnkből…gondoltuk megoldjuk a nehézségeket, mint mindent addig…hiszen fogalmunk sem volt mivel jàt mindez. Gondoltuk plusz egy fő a családban belőlünk. Ez csak jó lehet
Most màr tudom az àrny oldalait is. Érdekes hogy most bezzeg bevallják az ismerősök is mennyire nehéz és szívás… miért nem mondta el senki amikor kérdeztük? Miért nem mutatott senki valós képet?? A sok átverés a közösségi médiákon az idilli családokról…. Ezért van ennyi szomorú és depressziós ember, mert senki sem vállalja be az igazságot…barátok, csalàd mindenki hazudik. Még akkor sem ha konkrétan rákérdezünk, akkor sem mondtak az árny oldalait! Megértem hogy fèlnek a közvéleménytől, félnek hogy majd elítélik őket ha nem tökéletes szülők, ha nem élveznek mindent a gyerek körül… de őszintén, kinek jó ez???? Sajàt maguk is tudják hogy mindez színjàték, csaladuk, baràtaik előtt sem lehetnek önmaguk…. Én most legalább elmondom az igazat….Még ha ezért sokan elítéltek is…
Egy nehezen kezelhető, rosszalvó babánk lett. Aki miatt az első fèl évben skikerült kb max 1-2 órákat aludni éjszakánként. Hasfájástól kezdve minden volt. A nagyszülők megpattantak… kokrétan SEMMIT sem segîtenek. Messziről nézik meg dícsérik a gyereket (ha képet küldök) de ha segítséget kérünk, az a válasz hogy nagyon messze lakunk… mi sem tudunk menni hozzájuk, mert eleve kicsi lakásban lakik mindkèt nagyszülő, ott aludni nem lehet. Babával meg 1 nap alatt oda-vissza út ami kb 5-6 óra lenne… az esélytelen. valóban messze vannak, és a gyerek (természetesen) ezen felül, nem bírja a hosszú utakat sem: Rosszul van…stb. Meglàtogatjuk őket évi 1-2x, hogy azért a gyerek ismje meg a nagyszülőket de ezek a làtogatàsok is jó nagy szívással jàrnak. Mert ezzel kbázi 2 napra legalább borul a gyerek alvàsa, napirejndje… és mivel ő nem a legegyszerűbb eset, ilyenkor napokig ordítós, hisztis. Mégjobban mint máskor…. Nem beszélve a keserves 6 órás utat, ami alatt dedalonnal kell etetni, mert amúgy összehányna mindent….Nem értem minek erősködtek unokáèrt… látszat miatt?? De ők meg nem jönnek…csak ketten maradtunk….
Lassan eltűntek az életünkből a hobbik, mert a kimerültség, nemalvás és lelki/testi fáradtság megoldotta hogy ne legyen erőnk semmihez. Elfogytak a mosolyok… a nem alvással kínozni lehetne. Közben volt több betegsége is a picinek, műtèt stb. Nem sorolom….Férjem egyre rosszabbul teljesített munkában, lefokozták… bàrkinek el mertem panaszolni a nehézségeket, annyit mondd hogy szívás a gyerek (de miért utólag mondja mindenki???) barátainkkal nem tudunk normálisan találkozni, max csak úgy hogy ott a gyerek. De hiperaktív állandó figyelemre éhezik. Nem lehet sehol egyedül hagyni, így minden találkozó amúgy is ugyanolyan mintha otthon rohangálnánk utána…
Hiába igyekszik a féjem segiteni ahol tud, ő is kimerült màr minden tèren…látom rajta hogy boldogtalan. Ha rákérdezek, azt mondja hogy nem foglalkozik a boldogság kérdésével, ilyen az életünk és kész. Egymással elvètve van időnk beszélni… mert a gyerek azzal “szórakozik” általában, hogy amikor beszélgetni próbálunk, átkiabál rajtunk… hiába próbaltuk fenyíteni, kedvesen ölelgetve elmagyarázni neki hogy picikét hagyjon minket beszélgetni, hiába szóltunk rà… stb… akkoris ezt játtsza… csak akkor nyugodt ha vele játszik valamelyikünk…
elmentem pszichológushoz. A beszélgetések során kb arra próbàlt utalni hogy később jobb lesz, majd ha nagyobb lesz. Majd ha visszamegyek dolgozni, ha több a szabadidőnk stb…csináljak programokat…
Okés… de mit? Pénzünk nincsen nyaralni. Régen rengeteget kirándultunk, de gyerekkel ez korlàtozott. Meg közben változott a világ, minden 2-3-4x annyiba kerül….a fizetésünk meg nem lett több…. Van egy öreg, de nagy hàzunk… amivel azt terveztük hogy fokozatosan felujítjuk… ezen is dolgozunk amikor van idő… ami szinte sosincsen. De rohadt sok meló van egy nagy öreg ház körül, hogy rendben legyen. Eladni nem érdemes, mert amennyiért elmenne, annyiból semmit sem tudunk venni. Hitel is van rajta…. Régen simán elbírtunk a házzal a munka mellett is. Mert nem kellett egy harmadik személyről 0-24ben gondoskodni… amikor jutott rá idő, mindig haladtunk a felújítással, és még élveztem is. Most egyáltalán nincsen idő a házat befejezni, mert a férjem sokad dolgozik hármunkért, én a gyerekkel vagyok, mellette a teljes háztartást viszem. Amikor hazajön hulla fàradtan este 6-7kor, akkor átveszi a gyereket, mialatt én gyorsan elpakolok, vacsorát keszitek stb. Eszünk, ő altat. Nekem addig van időm gyorsan kiszaladni a kertbe, locsolni vagy akami egyebet kell (akinek kertje van tudja). Hètvégén mindezzel segít a ferjem is. Viszont mindössze ez a 2 napja van neki is pihenni…. A ház nagyon rossz állapotban van, így hogy évek óta nem tudjuk befejezni a felujítást… de hát mikor??? Nagyon nagyon kevés dolgot csináltunk, ami epp legszüksrgesebb… beazas, fűtés gondok stb…állandóan lelkileg/fizikailag teljesen kierülünk….
És könnyű azt mondani a csináljunk programokat…. Hát Elmentunk kirándulni, mialatt kb Zombinak éreztem magam. Kimerültünk még jobban. Alig vonszoltuk magunkat… pedig régen 10km túrákat csináltunk az erdőben….
màr 3 èves. Most megy oviba, munkahelyemre nem vesznek vissza mert nincsen szabad hely. Kereshetek valami olyan munkàt, amit kicsi gyerek mellett tudok csinálni, ahol elfogadják hogy nem megyek be ha beteg lesz stb… olyan munkakörbe amibe dolgoztam esélytelen visszatérni. Mert ott nem volt szabad munkaidőm… férjemnek meg méginkább nem olyan a munkája… Több interjúmon (volt ahol öszintén elmondtàk) volt ahol csak nem vettek fel. Konkrétan vége a karrieremnek. Minden amiért dolgoztam… nincsen semmilyen hobbim, mert a háztartás vezetése mellett, ház mellett, gyerek mellett és munkakeresés mellett esélytelen. A gyerek azóta sem aludt át egyetlen egy éjszakát sem. Mindennel próbálkoztunk. Igaz javult a helyzet, mert màr csak 1-3 x kel éjszaka. De akkoris. Lassan 3 éve vagyunk állandó kimerültségben.
3 éve egyetlen egy alkalommal sem voltunk sehol kettesben… mert nincsen ki vigyázzon a gyerekre. Baby-szitter sokba kerül most, munkám sincsen mèg és így nem tudjuk fizetni. Nagyszülök nem segîtenek…
Hiányzik a férjem, hiányzik a szabadidőm és az életem… ami most nincsen. Mintha csak cseléd lennék a gyerek életében. Dolgozhatok ezerrel olyan munkában amit utálok, csak hogy legyen miből megèlni… mert a gyerek sokba kerül…. Semmi hobby, semmi utazás, semmi szabadidő… megszűntem…
Úgy érzem nincsen kiút…. Mert mit tehetnék? Bàrcsak visszamehetnék az időben, hogy màsképp döntsünk
Mit tehetnèk?
1. Elmenekülök, elhagyom őket. De ezzel hihetetlen terhet tennék a ferjemre. Mindennel egyedül nem tudna megbirkózni, teljesen összetörne. sem pénzügyileg, sehogy nem tudnà sokáig bírni èp ésszel… és szeretem őt. Nem ezt érdemli. Ès nyilván szívtelenül elhagyni a gyereket sem tudnàm. Hiába vannak ilyen érzéseim, mègis az enyèm… mégis egy érző lény
2. Örökbeadjuk - NEM. Ekkora traumàt okozni neki. Nem tudnèk vele élni… és eleve a férjem imádja őt. Sosem menne bele
3. Megbékèlek a helyzettel és megpróbálok így élni… tudom hogy csak ez az opcióm van. De boldogtalan vagyok, utàlom, nem élvezem… ez nem élet…ennyi lenne az élet?? Tényleg???
Mit tudok tenni hogy könnyebb legyen? Hogyan tudom ezeket másképp làtni, érezni? Aki ilyesmi helyzetben volt, ezzel küldött, hogyan győzte le?
Bocsánat a hosszú íràs miatt
Egy megtört 41 éves nő
válasza:"mert nehéz gyerek jutott neked, és nincs segítséged"
Hol írja?
Beteg, fogyatékos, sérült? Nem.
Diagnosztizálták bármivel?
Nem.
Akkor meg mitől nehéz?
Az életképtelenségétől?
Az irreális vágyaitól?
A meggondolatlanlanságától?
A másokat hibáztató attitűdjétől?
Valahogy úgy.
Tartós beteg, mozgássérült autistát nevelek egy egészséges gyerek mellett. 1,5 éves korában már repülővel mentünk nyaralni és azóta se hagytunk ki egy évet se. 8 órában dolgozunk, nulla segítségünk van, mert már nem is élnek a nagyszülők. Mégis boldog vagyok. Lehet ezt így is, meg p...csogva, másokra mutogatva is, hogy "neked könnyű".
Nem, neki lehetne könnyű, ha rendet tenne a fejében.
válasza:Problémás alatt a műtéteket,sérvet értettem. Azt várja hogy erre miért nem figyelmeztette senki, a magyarázat egyszerű,mert másoknak nem jutott ilyen gyerek.
Kérdező szimpla depresszióban szenvedsz,ha ezt kikezeled rózsásabban fogod látni q dolgokat.
Amúgy gyerek mellett is lehet élvezni az életet,hobbizni. Ehelyett te belekapaszkodtal a régen minden jobb volt dologba ésemiatt mindent rosszabbnak látsz mint ami. A múltban élsz és nem élvezed a jelent.
válasza:Szerintem minden ember más, mindenki másképp éli meg a nehézségeket. Valakinek ez, valakinek meg amaz nehéz. Valaki erős, van aki gyenge. Ez van
Amúgy Nagyszülők nem hívnak ha mi nem keressük őket.
Utolsó, amúgy írtam hogy nehéz eset, több betegsége volt màr, neurológiai gondok vannak vele, fejlesztésekre jártunk, járunk. De nem részletezem, mert màr leírtam. Biztos elkerülte a figyelmedet
Hihetetlenek vagyunk mi emberek… képes valaki elolvasni ezt a hosszú szöveget, meg a kommenteket csak azért hogy beszóljon, gonoszkodjon vagy elítéljen? Azért fáradozik, hogy bàntson, nem azért hogy segítsen? Ez milyen jellemre utal? Nem vàrtam hogy csak együttérző és kedveskedő kommentek lesznek, és nincs is azzal baj, ha valaki nem ért egyet velem, vagy esetleg építő kritikát fogalmaz. Ezeket mind értékelem! Ha negatívat írtatok, de normálisan, azt mind felpontoztam! Ezt teljesen elfogadom. Tele vagyok hibával, nem szeretem most magam, sem ezt a helyzetet. De nyitott vagyok változtatni, érte is (amúgy valaki kérdezte - kisfiú)
És úgy gondoltam, hogy ő csak akkor lehet boldog, ha a szülei is azok…
Kitártam szívem, sírtam az irásaitokon, mert hihetetlenül mélypontom van. Nyilván itt nem írok meg minden egyes apró részletet az életemből, gyerekkoromból. Hogyan és mennyit bántottak, nem csak érzelmileg. Hogy mennyi erőszak és bántalmazás jutott nekem. Nem írtam ezeket, mert egyrészt azt hiszem emiatt is azt kaptam volna hogy csak sajnáltatom magam…valószínűleg most is ez lesz. Ezt kapom majd.
Ha valakinek piszkosul szar élete volt, akkor nyilván lelki sérült. Tudok róla és dolgozom, dolgoztam rajta… példàul rengeteget figyelek és figyeltem arra is hogy semmilyen szerzett sérülést ne vetítsek ki a szeretteimre… mélYpontra kerültem, nem láttam kiutat, ami valószínűleg azért is van mert lehet tényleg nem vagyok épeszű… ki tudja? Lehet könnyen befolyásolható vagyok, és sokminden szar vagyok amit írtatok, vagy írni fogtok….hibákat követek el.
De őszintén, ki az aki nem hibázott, vagy tökéletes? Ha az vagy, jó neked! Irigykedem hogy nem vétettél egy hibát sem. Én nem vagyok tökéletes, én csak egy ember vagyok. Aki remélem talál magàban erőt változtatni….
Bárkinek mesélem ezt, kb mindeki csak leszid, Ti is nagyrészt. Együttérzést sosem kaptam. Legyek kemény, bármit érzek, azt nem érezhetem, rosszul teszem. Nem lehet. Hibás vagyok.
Ha nem megfelelőek az érzéseim, azt elfogadom. De miért kell ez a lehordó stílus?
A tegnapi napom után, ma valamivel jobb lelkileg… ha esetleg valakit érdekel. valahogy összeszedem magam, és ahogy egyikőtök írta, apró lépésekben haladok majd…más megoldás úgyaincsen. Utánanézek a Life Coachnak is. Îgy nem szeretnék maradni, és évekig szenvedni. Mert ez nem csak az én szenvedésem
Köszönöm aki igyekezett segíteni! Tényleg volt pàr hasznos komment! De valószínűleg az én gyengeségem miatt nagyon nagyon fájnak a gonoszkodó, leíró és csak leszidó kommentek… melyekben nincsen tanács, sem jó szándékú kritika. félek, hogy amilyen labilis vagyok, teljesen a mélybe zuhanok ezektől. Így most, amíg még van bennem erő - megírom hogy köszönöm a segítséget. Nem fogom olvasni többet a kommenteket.
Hiba volt ezt kiírni. Egy újabb hiba a listán. Ez van. Sziasztok
válasza: válasza:En nem ertem. A kisgyerekes ismeroseimnek nem kellett hazudniuk, meg eltitkolniuk az arnyoldalakat . Hiszen az ismeroseim , resze vagyok az eletuknek , latom min mennek keresztul.
De ha te valami felszines csevegopartnere es messze lako rokonsag vegett dontottel a gyerekvallalas mellett akkpr az bizony 100%ban a te hibad .
Amugy nagyon pocsek meglatasaid vannak. En pici koratol jartam vele kirandulni. Pont 2-3 eves volt mikor a megyénk várairol terkepet keszitettem es az egesz nyarunk arrol szolt, hogy megnezzuk oket es kipipaltuk ahol jartunk. De egy ekkora gyereket minden erdekel. Pont abba a korba van amikor mindegy hova mentek mert mindenhol talal erdekeset, barmivel le lehet kotni a figyelmet.
A nem alvas faraszto. Enyem 6 eves koraig ebredt ejjel.
A hazimunka korul levo kultuszt is el kell engedni. En nem fogok sirni ha egynap epp nem mosogattam el, vagy nem inditottam el a mosogepet. Amikor az apja itthon van segit.
Ki kell menni , jatszoterre , anyukakkal ismerkedni. Nekem 2 baratnom is lett. Minden delelott lementunk , delutan is sokszor. A gyerekek eljatszanak egymassal.
En arra eskuszom , hogy fel kell kelni es menni. Elmenni setalni , viragot szedni , latni dolgokat . Akkor is ha nincs kedved.
Nekem voltak a tiednel rosszabb hangulataim is . Es az segitett , hogy nem ultunk otthon.
Nagyszulok meg oke nem koltoztek oda. De egy egy hetvegere hivjatok at oket. Addig ti el tudtok menni valahova .
Nem gondoltad at ezt a gyerekvallalast, de ha mar itt van jo lenne ezt az onsajnaltatast abbahagyni mert annyira azert nem tragikus a gyerekneveles mint ahogy megeled.
Csak talalj benne oromet.
válasza:Ez a kérdés is mutatja, hogy mennyire káros, hogy állandóan nyomják a gyerekmániások azt a dumát, hogy az élet értelme a gyerek, meg sokan felsorolják, hogy minden rossz, de azért nem bánják stb. Nagyon sokan önmagukat is becsapják ezzel a szöveggel, mert nyilván visszacsinálni már nem lehet.
Nem kéne mindenkire ráerőltetni a gyereket, láthatóan te is csak a nyomás miatt vállaltad, pedig elégedett voltál az életeddel.
Jó lenne már, ha nem erőszakoskodnánsk a nagyszülők, szülők, ismerősök, idegenek ebben a témában. Valamiért kényszeresen erőltetik rá másokra a gyereket, persze úgy könnyű, hogyha nem nekik kell nevelni. Sokan meg azért csinálják, hogy ha már nekik rossz, nehogy már neked jó legyen.
Persze vannak, akiknek minden vágyuk, hogy gyerekük legyen, de még ők is szoktam panaszkodni. Persze az ősanyák azt is lehurrogják, hogy mer valaki 1 gyerekkel panaszkodni, mert nekik 3 van és mindent tökéletesen csinálnak, nem panaszkodnak soha stb. Ez a másik nagyon káros dolog, hogy már el se lehet mondani, hogy neked rossz most ez a helyzet, mert rögtön lehurrognak.
válasza:48, a vasárnapi ebédhez is erőltetik a felest, mégse lesz alkoholista mindenki.
Nem tartottak pisztolyt a fejéhez, hogy vállaljon gyereket.
Ha olyan nagyon felnőtt volt, vállalhatta volna magát.
Nem, ő még most se felnőtt. Még most is mindenki más a hibás.
válasza:1. Ne menjetek nagyszülőkhöz, ha ilyen rossz. Fölösleges. Ne erőltesd. Majd jönnek ők, ha fontos.
2. Keress munkát, a gyerek meg menjen szépen oviba. Szerintem elsőre ez lenne a legfontosabb. Teljesen normális, hogy otthon 0-24 órában meghülyülsz mellette.
3. Babyszitter: nem szégyen. Menjetek el időként kettesben a férjeddel, mert rá fog menni a házasságotok.
4. Le fognak pontozni, de szigor. Nem vagytok szórakoztató bohócok. A szülei vagytok. Ne a gyerek dirigáljon hisztivel. Most kell megnevelni, mert csak rosszabb lesz, látom hasonló ismerősnél. Ott 8 éves a gyerek és nem lehet mellette meglenni. Ha 2 percig nem rá figyel mindenki, akkor üvöltözik. Katasztrófa (és nem beteg, semmi baja nincs).
5. Napközben sok mozgás, játszótér más gyerekekkel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!