Mit tegyek ha megbántam a gyerekvállalást? Hogyan tovább egy kilátástalan helyzetből? -kifejtés lejjebb
Előre elnézést a hosszú szöveg miatt… és köszönöm ha olvasod…
Minden amit valaha szerettem az életemben megszűnt, gyakorlatilag nincsen életünk…Tudom hogy nem a gyerek tehet róla, nem az ő döntése volt hogy megszülessen. És nem akarok neki rosszat…mégis így érzek. Mert mielőtt jött, azelőtt szerettem élni…
Férjemmel az elején nem terveztünk gyereket, és csodálatos éveket töltöttünk együtt szabadon. Mindkettőnknek jó munkahely, karrier és rengeteg hobbija volt. Minden percét az életnek élveztem, de leginkább őt szeretem és szerettem mindig is. Ő volt számomra mindigis a nagy Ő. hat éve voltunk már együtt, amikor a nagyszülők elkezdtek Csesztetni az unoka kérdésével. Barátaink is a környezetünkben, mindenki azt mondogatta hogy a gyerek az kell. A gyerekes ismerősök mind azt mondták mennyire csodálatos és kihagyhatatlan élmény, hogy mennyire tudnak szeretni stb.stb
Mindketten egykék vagyunk, sosem làttunk bele közelebbről senki életébe akinek gyereke van. Nem làttuk mivel jàr, ès mindenki csak a jó részèt mesélte…Ahogy öregedtünk, mindenki azt hajtogatta hogy mennyire megfogjuk bànni ha nem lesz gyerek….megijesztettek….féltünk hogy kiöregszünk a gyerekvállalás idejéből és megbánjuk, ahogy mindenki mondja…Meggondoltuk magunkat és kíváncsiak lettünk mi lehetne kettőnkből…gondoltuk megoldjuk a nehézségeket, mint mindent addig…hiszen fogalmunk sem volt mivel jàt mindez. Gondoltuk plusz egy fő a családban belőlünk. Ez csak jó lehet
Most màr tudom az àrny oldalait is. Érdekes hogy most bezzeg bevallják az ismerősök is mennyire nehéz és szívás… miért nem mondta el senki amikor kérdeztük? Miért nem mutatott senki valós képet?? A sok átverés a közösségi médiákon az idilli családokról…. Ezért van ennyi szomorú és depressziós ember, mert senki sem vállalja be az igazságot…barátok, csalàd mindenki hazudik. Még akkor sem ha konkrétan rákérdezünk, akkor sem mondtak az árny oldalait! Megértem hogy fèlnek a közvéleménytől, félnek hogy majd elítélik őket ha nem tökéletes szülők, ha nem élveznek mindent a gyerek körül… de őszintén, kinek jó ez???? Sajàt maguk is tudják hogy mindez színjàték, csaladuk, baràtaik előtt sem lehetnek önmaguk…. Én most legalább elmondom az igazat….Még ha ezért sokan elítéltek is…
Egy nehezen kezelhető, rosszalvó babánk lett. Aki miatt az első fèl évben skikerült kb max 1-2 órákat aludni éjszakánként. Hasfájástól kezdve minden volt. A nagyszülők megpattantak… kokrétan SEMMIT sem segîtenek. Messziről nézik meg dícsérik a gyereket (ha képet küldök) de ha segítséget kérünk, az a válasz hogy nagyon messze lakunk… mi sem tudunk menni hozzájuk, mert eleve kicsi lakásban lakik mindkèt nagyszülő, ott aludni nem lehet. Babával meg 1 nap alatt oda-vissza út ami kb 5-6 óra lenne… az esélytelen. valóban messze vannak, és a gyerek (természetesen) ezen felül, nem bírja a hosszú utakat sem: Rosszul van…stb. Meglàtogatjuk őket évi 1-2x, hogy azért a gyerek ismje meg a nagyszülőket de ezek a làtogatàsok is jó nagy szívással jàrnak. Mert ezzel kbázi 2 napra legalább borul a gyerek alvàsa, napirejndje… és mivel ő nem a legegyszerűbb eset, ilyenkor napokig ordítós, hisztis. Mégjobban mint máskor…. Nem beszélve a keserves 6 órás utat, ami alatt dedalonnal kell etetni, mert amúgy összehányna mindent….Nem értem minek erősködtek unokáèrt… látszat miatt?? De ők meg nem jönnek…csak ketten maradtunk….
Lassan eltűntek az életünkből a hobbik, mert a kimerültség, nemalvás és lelki/testi fáradtság megoldotta hogy ne legyen erőnk semmihez. Elfogytak a mosolyok… a nem alvással kínozni lehetne. Közben volt több betegsége is a picinek, műtèt stb. Nem sorolom….Férjem egyre rosszabbul teljesített munkában, lefokozták… bàrkinek el mertem panaszolni a nehézségeket, annyit mondd hogy szívás a gyerek (de miért utólag mondja mindenki???) barátainkkal nem tudunk normálisan találkozni, max csak úgy hogy ott a gyerek. De hiperaktív állandó figyelemre éhezik. Nem lehet sehol egyedül hagyni, így minden találkozó amúgy is ugyanolyan mintha otthon rohangálnánk utána…
Hiába igyekszik a féjem segiteni ahol tud, ő is kimerült màr minden tèren…látom rajta hogy boldogtalan. Ha rákérdezek, azt mondja hogy nem foglalkozik a boldogság kérdésével, ilyen az életünk és kész. Egymással elvètve van időnk beszélni… mert a gyerek azzal “szórakozik” általában, hogy amikor beszélgetni próbálunk, átkiabál rajtunk… hiába próbaltuk fenyíteni, kedvesen ölelgetve elmagyarázni neki hogy picikét hagyjon minket beszélgetni, hiába szóltunk rà… stb… akkoris ezt játtsza… csak akkor nyugodt ha vele játszik valamelyikünk…
elmentem pszichológushoz. A beszélgetések során kb arra próbàlt utalni hogy később jobb lesz, majd ha nagyobb lesz. Majd ha visszamegyek dolgozni, ha több a szabadidőnk stb…csináljak programokat…
Okés… de mit? Pénzünk nincsen nyaralni. Régen rengeteget kirándultunk, de gyerekkel ez korlàtozott. Meg közben változott a világ, minden 2-3-4x annyiba kerül….a fizetésünk meg nem lett több…. Van egy öreg, de nagy hàzunk… amivel azt terveztük hogy fokozatosan felujítjuk… ezen is dolgozunk amikor van idő… ami szinte sosincsen. De rohadt sok meló van egy nagy öreg ház körül, hogy rendben legyen. Eladni nem érdemes, mert amennyiért elmenne, annyiból semmit sem tudunk venni. Hitel is van rajta…. Régen simán elbírtunk a házzal a munka mellett is. Mert nem kellett egy harmadik személyről 0-24ben gondoskodni… amikor jutott rá idő, mindig haladtunk a felújítással, és még élveztem is. Most egyáltalán nincsen idő a házat befejezni, mert a férjem sokad dolgozik hármunkért, én a gyerekkel vagyok, mellette a teljes háztartást viszem. Amikor hazajön hulla fàradtan este 6-7kor, akkor átveszi a gyereket, mialatt én gyorsan elpakolok, vacsorát keszitek stb. Eszünk, ő altat. Nekem addig van időm gyorsan kiszaladni a kertbe, locsolni vagy akami egyebet kell (akinek kertje van tudja). Hètvégén mindezzel segít a ferjem is. Viszont mindössze ez a 2 napja van neki is pihenni…. A ház nagyon rossz állapotban van, így hogy évek óta nem tudjuk befejezni a felujítást… de hát mikor??? Nagyon nagyon kevés dolgot csináltunk, ami epp legszüksrgesebb… beazas, fűtés gondok stb…állandóan lelkileg/fizikailag teljesen kierülünk….
És könnyű azt mondani a csináljunk programokat…. Hát Elmentunk kirándulni, mialatt kb Zombinak éreztem magam. Kimerültünk még jobban. Alig vonszoltuk magunkat… pedig régen 10km túrákat csináltunk az erdőben….
màr 3 èves. Most megy oviba, munkahelyemre nem vesznek vissza mert nincsen szabad hely. Kereshetek valami olyan munkàt, amit kicsi gyerek mellett tudok csinálni, ahol elfogadják hogy nem megyek be ha beteg lesz stb… olyan munkakörbe amibe dolgoztam esélytelen visszatérni. Mert ott nem volt szabad munkaidőm… férjemnek meg méginkább nem olyan a munkája… Több interjúmon (volt ahol öszintén elmondtàk) volt ahol csak nem vettek fel. Konkrétan vége a karrieremnek. Minden amiért dolgoztam… nincsen semmilyen hobbim, mert a háztartás vezetése mellett, ház mellett, gyerek mellett és munkakeresés mellett esélytelen. A gyerek azóta sem aludt át egyetlen egy éjszakát sem. Mindennel próbálkoztunk. Igaz javult a helyzet, mert màr csak 1-3 x kel éjszaka. De akkoris. Lassan 3 éve vagyunk állandó kimerültségben.
3 éve egyetlen egy alkalommal sem voltunk sehol kettesben… mert nincsen ki vigyázzon a gyerekre. Baby-szitter sokba kerül most, munkám sincsen mèg és így nem tudjuk fizetni. Nagyszülök nem segîtenek…
Hiányzik a férjem, hiányzik a szabadidőm és az életem… ami most nincsen. Mintha csak cseléd lennék a gyerek életében. Dolgozhatok ezerrel olyan munkában amit utálok, csak hogy legyen miből megèlni… mert a gyerek sokba kerül…. Semmi hobby, semmi utazás, semmi szabadidő… megszűntem…
Úgy érzem nincsen kiút…. Mert mit tehetnék? Bàrcsak visszamehetnék az időben, hogy màsképp döntsünk
Mit tehetnèk?
1. Elmenekülök, elhagyom őket. De ezzel hihetetlen terhet tennék a ferjemre. Mindennel egyedül nem tudna megbirkózni, teljesen összetörne. sem pénzügyileg, sehogy nem tudnà sokáig bírni èp ésszel… és szeretem őt. Nem ezt érdemli. Ès nyilván szívtelenül elhagyni a gyereket sem tudnàm. Hiába vannak ilyen érzéseim, mègis az enyèm… mégis egy érző lény
2. Örökbeadjuk - NEM. Ekkora traumàt okozni neki. Nem tudnèk vele élni… és eleve a férjem imádja őt. Sosem menne bele
3. Megbékèlek a helyzettel és megpróbálok így élni… tudom hogy csak ez az opcióm van. De boldogtalan vagyok, utàlom, nem élvezem… ez nem élet…ennyi lenne az élet?? Tényleg???
Mit tudok tenni hogy könnyebb legyen? Hogyan tudom ezeket másképp làtni, érezni? Aki ilyesmi helyzetben volt, ezzel küldött, hogyan győzte le?
Bocsánat a hosszú íràs miatt
Egy megtört 41 éves nő
válasza:Kevesen vallják be a legközelebbi barátokon kívül bárkinek, hogy a gyereknevelés a nő addigi eredményeit lenullázza, a testét leamortizálja (szülés, nem alvás, rendszertelen étkezés) és a szociális életét a hasonló helyzetben szenvedőkre korlátozza.
Nekem igazi tündér lányom van, baba kora óta mindenki azt mondja, miatta kedvet kap a szüléshez. Aztán elmondom, hogy imádom, fantasztikus, de ez sokkal több ennél. Sokáig boltba se tudtam menni vele, a hobbimnak évekre lőttek és a munkahelyemen visszavettek ugyan, de lefokozva (mivel úgyis folyton táppénzre megyek majd). A spec étkezés miatt a havi kaja az átlagos háromszorosába kerül és rengeteg utánajárás kell, mit hol vehetek meg, amit bír a szervezete.
Nekem is mondták, hogy idővel könnyebb lesz. Tényleg az, mert önállóan olvasgat, amíg takarítok, de bejöttek az iskolai és különóra programok, amik miatt már a munka utáni egyben 4 órám is szét lett szabdalva. Így a nagy főzés ugrott, a kertrendezés szintén (mire odakészülök bármilyen 1-2 órás munkához, már máshol kell lennem). És itt jön egy új faktor. Ha látom, hogy teheséges ebben vagy abban, van lehetősége fejleszteni suli utáni foglalkozáson, akkor az nekem 2 óra kiesés minden más feladatom alól (ami ugye megvár), de milyen anya lennék, ha a kényelmem miatt nem járatnám arra, amire szüksége lesz később?
Menjünk kirándulni, oké. De a hétvégi nagymosást addig ki csinálja meg, a meleg vacsora sem terem az asztalon egy nap túrázás után és akkor már a pár óra tanulás hétfőre is ott van.
Ezalatt én még nem hobbiztam (alkalmanként legalább 3 óra), nem ültem le filmezni és nem aludtam reggel 6-nál tovább. Ha továbbképzést terveznék, összeomlana a rendszer, amit most úgy-ahogy kézben tartok.
Na, amikor mindezt elmondom az őszintén, lelkesen érdeklődőknek, azt hiszik, nem szeretem a gyerekem, az életem. Pedig de, csak a jéghegy csúcsa az FB hírfolyamban szereplő mecseki kirándulás képe, ami munka amögött van, az nem való a kirakatba.
Minden percét élvezem a közösen töltött időnek és jólesik, ha keres, hogy kötődik, de már látszik, hogy a gondolatait egyre inkább az iskolatársai, az új kalandok kötik le és eljön az idő, amikor hiányozni fog a sok csivitelés, a rohanás, a zsivaly.
válasza:Nem tehetik meg, hogy nem vesznek vissza a munkahelyre.
Vagy esetleg határozott idejű volt a szerződésed és közben lejárt? Ha igen, akkor keress munkát, a gyerekkel egyre könnyebb lesz, bár szerintem 3évessel már sokmindent lehet kezdeni.
Mit tudsz tenni?
Először is változtass a hozzáállásodon. Vállalj munkát, még ha nem is találsz elsőre olyan jót, mint szeretnél. Jót fog tenni, ha emberek között leszel és plusz bevétel is lesz. Szép lassan helyrejöttök, a nehezén túl vagytok, ne fogd fel ilyen tragikusan!
válasza:Ne haragudj de 36 évesen tisztában voltam vele hogy ez pepecs meló akkor is ha nem volt gyerekem. Elképzeltem hogy bírnám-e a nem alvást,hasfájást ,hogy sosem vagyok egyedül még wc-n se és úgy éreztem bírnám. És még így is nehezebb volt mint gondoltam,pl fájt a szoptatás stb.
Amikor nehéz betörők egy mesét a tv-n és az egy kis szünet. Nem zavar ha nincs épp 3 fogás az asztalon vagy úszik q ház vagy nincs tartalmas időtöltés. Szimplán élvezem vele az időt,olyan programra megyek ami neki is jó és én is élvezem. Most rengeteg ingyenes program lesz húsvét miatt,max elmész oda vele és közben traccsolsz más anyukákkal.
válasza:Qrva nehéz elhinni az internet világában, hogy soha semmit nem hallottál gyerekvállalás előtt még azokról a nehézségekről, amelyekkel a gyereknevelés járHAT.
Ezzel szemben ma megint megszaporodtak a gyereknevelés árnyoldalát eltúlzó kérdések, ami pöppet átlátszó, kedves "Gyermekmentes övezet"-tagok. Legközelebb osszátok be jobban a napokat. ;-)
Abban igazatok van, hogy nem hibáztathatok màsokat az én döntéseimért, vagy mert nem mondták el a nehézségeket. És hogy interneten olvashatóak lettek volna a gyerekvállalással kapcsolatos nehézségek is. Azonban teljesen más olvasni valami véleményt az idegenektől, minthogy személyesen, szemtől szembe. Sokkal de sokkal meggyőzőbb egy unokatesó, aki csak a szèpeket meséli, egy barátnő aki győzköd hogy meg fogom bánni stb. Nyilván nem az idegenekre a neten hallgatam. És tudom én, hogy nem az ő hibájuk… csak valószínűleg kerestem én is valakit, akit hibàztathatok.
3.-as. Egyébként megnézettük dokival, és igen, vannak jelei az idegrendszei problémának, és Dévényeshez is jàrtunk 1 évig (ami szintèn csak irtóra pénzgyilkos) és egyéb fejlesztő tornákra is. De ebben a korban még nem mondható semmi biztosra. Neurológusok azt mondták - még folytatni kell a fejlesztést, van hogy az idegrendszeri gondok fejlődés során rendbe jönnek. Mert elvileg nem vészes a helyzet
Többen írtàtok, hogy beadni intézménybe… na igen, jó lett volna. Az eredeti írásban nem fejtettem ki, csak említettem hogy voltak egészségügyi gondjai. Volt műtétje is. Hasi sérv, lágyék sérv. Vele született, de mostanáig nem lehetett műteni mert poci volt. De sok gond volt ekörül is… és ugye a neurológiai dolgok, az állandó fejlesztő dolgok (nem csak dévenyes, sok egyéb helyre vittem már - gyerek úszás, TSMT nagyon sok minden volt màr) és ezek miatt az állandó “programok” miatt nem tudtam visszamenni dolgozni sem korábban, mert túl sok volt állandóan a program ezekkel… bölcsibe meg csak akkor veszik be ha dolgozom.
A nagyszülők - azzal is számolhattak volna? Hát nem!! Mindkét oldalról nagyon nagyon győzködtek hogy legyen unoka! Sőt, anyós felajánlotta hogy ő odaköltöznének hozzànk! Mondtuk hogy Joooo!! Szeretnénk a segítséget. De amikor valóban erre került volna sor, visszahátràlt. Hogy mi lesz a lakásukkal, meg hogy ott az életük stbstb… szóval pont hogy velük számoltunk volna!
Nyilván el lehet ítélni, gondoltam hogy így lesz. Hiszen csak panaszkodom, amivel nem oldok meg semmit. Nem is tudom miért írtam mindezt… csak egyszerűen besokaltam… 3 ève még minden sokkal jobb volt. És azt hittem hogy a gyerekkel csak jobb lesz. Ehelyett minden borzalmas. Kimerítő, élvezhetetlen. Boldogtalan….
És lehet hogy úgy tűnik nek szeretem a gyereket… de ha nem szeretném, eddig nem csináltam volna mindent meg érte, az egészségéért… nem akarok neki rosszat. De boldogtalan vagyok. Nagyon mélyen érzem most magam, kb kilátàstalannak…
10.-es és lehet igazad van, hogy gyerek nélkül is lehet belekerülünk ebbe… háború stb.. minden kegyetlen drága… nem látok előrelépési lehetőséget az életben…
Ja és többen írtàtok a munkát - hogy vissza kell venniük. Hàt papíron igen… de gyakorlatban kicsit más a valóság….elment a korábbi főnököm… vitte magával a fél csapatot. Mist mindenki új és Elmondták őszintén, hogy nem akarnak vissza, és aki betöltötte a pozíciómat az ügyes, nem akarják elküldeni. Per pillanat nincsen semmi szabad hely, DE felajánlhatnak valami olyat, amit kb úgysem akarnék csinálni, vagy utálni fogom és felmondok, de ha felmondok akkor màr nem lesz meg az a B verzió amit ő most felajánlanak. Közös megegyezés, és ha bele megyek, fizetnek több honapot, mint amennyit kellene felmondasnal. Őszintèn, ezek után ki az aki visszamenne egy olyan csapatba, szar pozícióba, ahol nem akarnak látni?
válasza: válasza:De miért várod meg ezekkel a dolgokkal a férjed?
Gyerek kipakolhat a mosógépből, terigetés közben adogathatja a ruhákat.
A kertet miért nem tudod vele csinálni? A gyerek meg talán még élvezi is, nem mellesleg elfárad és talán alszik is éjszaka.
Miért ne lehetne kirándulni vele? Veszel egy csipőhordozót aztán hajrá.
Baromi gyenge kifogásokkal jössz.
A gyereket meg magatoknak szülted nem a nagyszülőknek
Lehet hogy olyan pillanataimban, amikor nem vagyok ennyire mélyen magam alatt làtom azt amiket írtok… azaz hogy van remény arra is hogy kicsit jobb legyen a helyzet…
És làtom nagyon leragadunk azon hogy másokat hibáztatok… de valójában teljesen mindegy kinek a “hibája” ez a helyzet. Lehet az enyém is. Valószínűleg. De ez nem oldja meg a gondomat.
Abban bíztam, hogy esetleg aki veszi a fáradságot és elolvassa a hosszú szövegemet, az esetleg tud olyat mondani, vagy tanácsolni, amivel kilábalhatnék?
Önsajnálat ide vagy oda, igen, lehet az. De ettől hogy ezt most pl belàtom és még jobban utálom magam emiatt is, nem segít….
Elvileg programok segítnek? Lehet… de annyira kimerült és fáradt vagyok màr, hogy nincsen semmilyen feltöltődés, csak munka, ház körül, gyerek körül, főzés, takarítás teregetés bevásàrlás, stb stb nem sorolom mert tudjátok… szóval ha elmegyünk valamerre, nem élvezem. Még jobban kimerít…. Nem tudom hogyan élvezzem újra?
17. Minden gyerek más szerintem. Én próbáltam vele csinálni házimunkát. Teregetni szoktunk együtt, mosogatógép meg ilyenhez nem - mert egyszer eltört egy tányért, azóta ezt “élvezi” és ha kezébe kerül valani dobálja… törékenyet most nem kaphat. Ilyen időszakát éli
Kb minden miatt hisztizik amire megkérem. Földhöz vágja magát… nem túl nagy segítség. Lehet későb màsmilyen lesz. De most nem akar segíteni
válasza:A rendszer segítene. Ütemezz be kisebb, rövid idejű tevékenységeket, amiben másokkal is érintkeztek, például a játszótérre menni heti kétszer. Vagy a kisboltban vedd meg a virslit és arra az időre becsukhatod a házat, sétáltok, ágakat gyűjtötök. Mi egy fajta gumicukor miatt sétálunk az 1 kilométerre lévő boltba. Ezalatt is kiszakadunk a mókuskerékből, a gyerekek elégedettek, látnak -hallanak dolgokat és hazaérve elvannak a csomagolással. Ezt nagyítva tudod újra élvezni az időt.
Szoktasd magad és a 3 evést is olyan tevékenységekhez, amit élvezel és a rutin segít majd.
Én a lányomat be tudtam vonni a kedvenc időtöltésembe, így ő is élvezi és érti, ha egyedül akarok lenni, mikor kikapcsolódok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!