Miért van az, hogy a férfire csak legyintenek, ha lelép és otthagyja a családját és a gyereket az anyjára hagyja, de ha a nő lép le akkor ő mindenféle rohadéknak el van mondva?

A szememben ugyanolyan rohadék a férfi is, ha lelép, de

mégis kicsit jobban felhördülök, ha a nő lép le. Talán azért, mert a férfinak annyi a gyereknemzés, hogy beleveri egy lyukba.

Míg a nő megszenvedi a terhességet, a szülést, a kezdeti kötődés is nagyobb. Őt hülyének is tartom, ha megteszi.

Megszenvedtem a gyerekeimért, ha eldobnám őket, akkor felesleges volt szétcsesznem a szervezetemet a kihordasukkal, megszülésükkel. Ott maradnék hüvelyfalsérvvel, méhsüllyedéssel, szarabb nemi élettel, üresen.

"Szerintem amíg a bíróság 90%ban az anyának ítéli a gyereket,"

Bírósagon dolgoztam: amíg 10-ből 9 beadvány úgy érkezik, hogy apuka nem is akarja meg se próbálni, nem lehet máshogy dönteni.

Nem azért döntenek az anya "javára", mert "anyaparti" a bíróság. Ez óriási tévhit. Azért döntenek, mert az apák többsége nem is akarja, hogy mellettük döntsenek.

8, azzal amit te írsz meg az a baj, hogy a hülyeség nem mentség.

Amelyik apa szereti a gyerekét, azt nem tántorítja el semmi. Se a köztudat, se semmi.

Amelyik meg nem, azt nem kell mosdatni.

Érdekes, hogy egy anya többnyire akkor is küzd, ha esélytelen helyzetből indul. És nem, nem ítélik automatikusan az anyának a gyereket, ha csak annyit tud felmutatni, hogy "én vagyok az anyja", de ehhez az kell, hogy legyen jelentkező apa is.