Hol kell meghúzni egészséges határt a nagyszülőkkel?

Anyósomhoz nem megyünk 2 éjszakánál többre, mert nekem mindig ennyi a tűrőképességem. A kislányom imádja a mamát, de az első pillanattól kritizál engem, a férjem leállítja, 20 perc múlva kezdi megint és ez megy 3 napig. A lányunk és a férjem miatt vagyok hajlandó elviselni ezt negyedévente egyszer.

Amit írtál példának, az szerintem nem probléma. Megijedt a gyerek, bizonyára máskor is volt már ilyen. Elvitted megnyugtatni, ennyi. 1,5 éves a kislányom, de a mai napig van, hogy nem szimpi neki valaki tök random... Mondjuk két hete a barátainknál voltunk vendégségbe, amint ránézett a srác, sírni kezdett. Mi ezeket poénosan elütjük, felvesszük, megnyugtatjuk, megbeszéljük vele és fél óra múlva már együtt bandáznak. Ilyenkor azért egy felnőtt is érzi, hogy visszavonulót kell fújni, amíg meg nem nyugszik, de ha mégsem, akkor elmondjuk neki, hogy kérünk pár percet és kész. Nem szoktunk ilyeneken problémázni, nem mindenki ismeri úgy a gyerekemet, ahogy én, vagy egyáltalán lehet olyan túlhevült állapotban, hogy fel sem méri mi lenne a jó megoldás (pl. átadni kicsit anyának). Annyi ilyen szitu van... Te vagy az anyja, megoldod.

"Tehát ha a tieidnél vagytok és valami OKKAL vagy éppen nem okkal,de nem szeretné a férjed a gyerekkel kapcsolatban(aki az ő gyereke is),akkor neki kuss a neve ott,mert neked bizony bejön a dolog,úgyhogy mehet haza vagy mi? :"

Szerintem mind tudjuk, hogy az esetek 95%-ában az anyukák azok, akik tulajdonukként tekintenek a gyerekre és akiket valahogy mindig zavar át, amit a férj családja csinál. Olvasd már el az itteni kérdéseket, soha nem az a téma, hogy a férj tenne fel kérdést az anyósa vagy a gyerek-nagyszülő kapcsolat miatt, mindig az anyukák azok, akik utálkoznak, keverik a sz*rt, a hátuk közepére se kívánják a férj családját, és azt hiszik, ők döntenek el mindent a gyerekkel kapcsolatban.

Mondom ezt magam is anyaként és nőként, hát még a saját élő környrzetemben is ezt látom, a saját rokonaim és barátnőim javarészénél. Hogy a férj családja a csillagokat is lehozhatná, akkor is sz*r lenne és lehetőleg rá se nézzenek a gyerekek.

Én a viszonyunktól függetlenül bárkivel szemben kiállok, ha a gyerekem érdekében áll a konfliktus. Nálunk is voltak családi súrlódások, de többnyire meg tudtuk beszélni. Bár ebben az is benne van, hogy én simán felállok és kisétálok az ajtón a gyerekkel, ha azt látom, hogy hülyére vesznek.

Viszont amíg a gyerek boldog, főbb dolgokban nem beszélnek ellenem és vigyáznak rá, nem is szólok bele mindenbe. Ha megijedne a hívástól, vagy a túl hangos beszédtől, maximum kérném, hogy légyszíves halkabban. Ha nagyjából normálisak a rokonok, a korrekt stílus szerintem sokat számít. Ha nem, vagy szándékosan baxtatnak, akkor meg elég toxikus légkör ahhoz, hogy ne akarjak velük találkozni.