Kis korkülönbségről vélemények, tapasztalatok?

Nehéz. Pokoli nehéz

Már maga a terhesség is nehéz volt. Egy totyogó mellett semmit nem tudtam pihenni, akármennyire is szükségem lett volna rá.

Aztán mikor meglett a kicsi, a nagy iszonyú féltékeny lett.

Lehetetlen volt összehangolni az altatásokat. Valamelyik mindig a háttérbe szorult.

Segitségem nem volt, így itthon kb csak a muszájt csináltam meg, ami engem lelkileg megviselt.

Felváltva éjszakáztam, mert mind a ketten keltek éjjel.

Aztán jött a dackorszak. Egyik durvább volt, mint a másik. Isteni volt.

Olyan 4-5 éves korára a kicsinek mindom azt, hogy könnyü lett velük.

Annyi előnyt tudok mondani, hogy összenőttek, imádják egymást. Illetve, hogy én egyszerre letudtam a babázás dolgot.

Az enyémek között 2 év van, most 8 hónapos a kicsi. Nos, tényleg baromi nehéz sokszor, bár nem gondolom, hogy +1 év korkülönbséggel sokkal könnyebb lenne, max. annyi, hogy akkor fél napig oviban lenne a nagy, így egy gyerek lenne itthon.

Vannak jó napok és vannak pokoli rossz napok. A jó napokon nem nagyon van muszáj-házimunka, egyszerre alszanak délben és ilyesmi. A rossz napokon reggel ki kell pakolni a mosogatót, főzni, mosást berakni, nyűgösek, az egyik akkor sír, mikor a másikat alatti kéne, egész nap megy a ramazuri.

Néha elgondolkodom, jó ötlet volt-e a kis korkülönbség, mert nem vártam, hogy ilyen nehéz lesz, de már így alakult. Amúgy nincs féltékenység, a nagy imádja a kicsit, csak ahhoz ne nyúljon, amivel éppen játszik.

Nem volt olyan vészes. Bár a terhesség az igen, az kemény volt totyogó mellett.

A kicsi nekem nappal mindig kézben akart lenni, így persze a nagyot ellátni nehézkes volt, de pl játszani kb az egész nap ott volt. Most egy "csomaggal" a kezemben vagy mellkasomon azért sokmindent tudtunk csinálni.

Hatalmas előny nekem az volt, hogy a nagy nem járt közösségbe, egyrészt nem kellett a babát minden reggel és délután utaztatni, másrészt alig voltak betegek, a kicsi babakorában összesen 1x.

Mi a férjemmel akkor főztünk, takarítottunk mikor itthon volt, 8 órás munkarendje van.

Nem mondom, az első év nehéz volt, de annyira nekem nem, mint itt sokaknak.

Bocsánat az idepofatlankodasert, engem még csak vár a helyzet nemsokára (20honap lesz a 2 gyerkőc között, 2 hónap múlva szülök). Szóval csak figyelem a kérdést.

Szerintem nagyban függ a gyerekektől is - az idősebb erettsegetol (pl az én fiam 12honaposan már járt önállóan, 15honaposan 50 szó volt az aktív szókincse, most másfél évesen már mindent ismétel, 2 nyelven, 13 hónapos korától jól alszik éjjel is, nappal is). Persze korántsem önálló, nem szobatiszta, de kezd nagyon ügyesen egyedül enni, egyedül játszani.... Több ismerősöm gyereke csak 17-18honaposan kezdett járni, még cicizik, nem beszél, éjszaka sokszor ébred. Ilyen gyermekkel szerintem nehezebb (már a terhesség része is)... Én pl igyekszek napkozben azt a 2 órát, amíg alszik, pihenessel tölteni, ez ad erőt, hogy aztán megint bírjam estig a strapát.

Persze félek, hogy szülés után jön a haddelhad, hogy a fiam majd kifordul önmagából, regresszió a esik, féltékeny lesz, nem tudok majd napkozben pihenni.... De vannak pozitív példák is. Ördög Nóri Pl. A 15honapos korkulonbsegre azt nyilatkozta, élete legjobb döntése lett volna, ha ők döntöttek volna, de ugye a kisebbik teljesen váratlanul jött... Azt mondta, a második gyereknél minden a helyére került, sokkal lazább, rutinosabb volt, minden érzett bénasága elszállt, és mindenkinek csak ajánlani tudja a kis korkulonbseget, pedig őt is mennyit riogattak, hogy milyen szörnyű lesz (ezt meg akkor mondta, mikor picik voltak a gyerekek).