Szörnyen érzem magam és még keltik bennem a bűntudatot. Hogyan lépjek így tovább?

Másfél évesen már tudnia kellene lemászni az ágyról, vagy ilyen helyzetekben ismerni a határokat.

Magyarán a férjed miatt túl van féltve a gyerek, nem tanulja meg a határait.

2 gyerekem van, a kicsi 11 hónapos, de felmászik és biztonságosan lemászik a kanapéról és lépcsőkön mászik fel.

Biztonságos keretek közt, de meg kell tanítani a gyerekkel a határokat.

A nagyobbnak már másfél évesen külön nagy ágya volt, amiről soha nem esett le

5-ös, igen, leesik, mert FOROG! - Lehet neked újdonság, hogy a kisbabák 2-3 mozognak, nem csak fekszik egyéves koráig, mint a befőtt :D

Pelenkázó, meg magas helyről sohasem, de a kanapéról igen. Ott ültem mellette, ő játszott, a másik pillanatban meg már a földön volt, mert meg akarta fogni a macskát.

Ez van, persze lehet beszólni a másiknak :D, csináld jobban, vagy kötözd le a gyerekedet, akkor fixen nem esik le ;)

11-es, na, újabb hülyeség. A gyerekeknek átlag 3-4 éves korukig NINCS veszélyérzete, nem érdekli, ha magasan van, nem fél, nem ismeri a "határokat" sem épp ezért.

Csak tudnám, miért ír ide olyan, akinek fingja nincs a gyerek fejlődéstanról, csak okoskodik és azt is rosszu.

13, pont ezért nem teszi épeszű felnőtt maga mellé a kanapéra. Se az ágyra, csakis úgy, ha mindkét keze rajta.

De az igaz, hogy nem vagy egyedül, rengeteg csecsemőt röntgenezünk emiatt. A legszebb az volt, amikor a félnapost hozták koponyatöréssel a balesetire, mert az újdonsült anyja a 90 centi magas ágyon altatta a kiskocsi helyett és onnan zuhant a kőre.

Nekem újszülött kora óta ágyban alszik a pici.

Sajnos fogzás időszakban leesett 7 hónaposan.

Nem aludtam 2 napj mikor elájultam. Egyik pillanatban az alvó gyereket tettem le aludni másikban már csak azt éreztem hogy fáj a fejem és a gyerek a földön visít.

Sajnos apuka szintén szart a gyerekre... nagyon sokszor megkaptam hogymekkora lúzer vagyok hogy elájultam és a gyerek leesett az ágyról (gondolom felriadt arra ahogy én is koppanok).

Hogy lehet túl lépni? Elfogadod. Nem történt baj és kész. Nem kell dramatizálni.

Másfél éves gyerekről van szó nem pár hónaposról.

És ágyról, ami szerintem minden házban fellelhető és egy másfél éves vagy annál fiatalabb is felmászik, de ha nem tanulja meg, felügyelet mellett, hogy hogy másszon le, akkor nem is fogja megtanulni, hanem leesik.

Akkor is leeshet, ha nem jól mérte fel a terepet, de egy ágyról nem eshet akkorát, egy másfél éves, hacsak nem ugrált rajta, vagy 1 méter magas az az ágy

Itt már tényleg mindent ki kell párnázni, hogy a gyerek nehogy egy kicsit is megüsse magát?

Én is féltem, az olyan dolgokat babazárral zárom, vagy a kandalló ráccsal el van kerítve, mint az emeletre vezető lépcső is, vagy kapuval zárom a nappaliból a konyhát, nehogy valami baja essen ott, de attól még kint van velem a konyhában, a polcok, fiókok, amiket elér, olyanokkal van pakolva, amikkel játszhat ( ételes dobozok, fedők, műanyag tálak)

De ami veszélyes ahhoz nem tud hozzáférni.

De egy ágyat, vagy kanapét csak nem fogok körbekeríteni, hogy nehogy leessen róla.

Pedig én vagyok az a szülő, aki még a játszótéren is attól fél, hogy a csúszdáról nehogy leessen, vagy egy hinta nehogy megüsse

Szövegértésből egyes, 17-es.

Senki nem bántotta azért, mert leesett a 1,5 évese. Az off komment annak szólt, hogy a többség azzal védte, hogy "ugyan már csecsemő is leesik és ez elkerülhetetlen".

Nem, nem elkerülhetetlen és ügyes a kérdező, hogy neki nem esett le a magatehetetlen gyereke, csak már önálló nagyként.