Lakásvásárlás leendő gyermekkel, létezik, hogy nincs jó?

A panellakásnak az az előnye, hogy sok ember lakik a környéken, ergo biztosan jó az infrastruktúra: van közel bolt, óvoda, iskola, (gyerek)orvosi rendelő, gyógyszertár, posta, játszótér. Jó a tömegközlekedés a város más részeire, központi helyekre, vasútállomásokra stb.

Ráadásul, ha a szomszédok nagyon cirkuszolnak a gyereksírás miatt vagy más bajotok lesz velük, egy normális helyen levő panellakást (vagyis ahol nincsen sok c....) bármikor el lehet adni.

Azzal egyetértek, hogy a szobák külön bejáratúak legyenek, de néhány nagyon régi házat leszámítva ez már teljesen alapvető mindenhol.

Ha nincs lift, akkor kisgyerekkel minél lejjebb legyen, ideális a földszinti, onnan egyre rosszabb.

1.emeleti 2 szobás lakást vettünk mielőtt jött a babánk. A szomszédok sose mondták hogy zavarná őket a sírás. Nyilván mikor már nagyobb lett a fiunk akkor pl focizni nem hagytuk a lakasban meg ordítozni este.

Mivel ez amúgy egy 4 emeletes tegla ház volt,lift nem volt. De volt lent több zárható tároló igy a babakocsit ott tudtan hagyni,nem kellett felcipelni. Bolt,pékség minden a közelven volt plusz nekem a munkahelyem is. De tudtuk hogy ez a lakás csak ugródeszka és majd házat akarunk venni mivel szerettünk volna még egy babát. Azóta megvan a házunk de 10 hónapig keresgéltünk. Akarmennyit neztunk meg,egy se volt jo. Aztan amikor megnéztük ezt amit megvettünk,akkor jöttünk rá hogy ezért nem volt eddig egyik sem jó mert ez várt ránk. 😊 Szóval majd jön nektek is az "igazi" 😊

Mi albérletben éltünk a gyerekek elött.

Egy panelben.

Gyűlöltem.

Az egyik szomszédban 2 gyerek volt, folyamat verték a falat, visitoztak. A másikban minden masodik éjjel szerintem pornót forgattak.

Felettünk talán lovakat is tartottak, amilyen labdobogások voltak. Főleg ejjel.

Így nálunk esélytelen volt a panelban maradás.

Így inkább pestről leköltöztünk az agglomerációba, családiba. Ide vállaltunk gyerekeket (2).

Nekünk kb 1 hónap volt, hogy megtalaljuk az álomházat.

2 szoba baromi kevés 3 embernek. Minimum 1+2 fél vagy 2+2 fél.

Mi egyik nap eldöntöttük, hogy össze költözünk, másnap kiválasztottuk a lakást. Pár nap múlva szerződtünk.

Mi is sokáig keresgéltünk, 3 éve októberben néztük meg az első lakást, májusban vettük meg amiben lakunk, közte tizen valahány lakást láttunk.

Nekünk alap volt hogy távfűtéses panel legyen. Laktunk albérletben konvektoros téglában, a szoba egyik sarkában hiába volt meleg, a másikban majd meg fagytunk, 3 liter vizet ki kellett ereszteni a csapból, amire elkezdett folyni a melegvíz, hallani meg pont annyira hallani ott is a szomszédokat, mint panelban.

Én először leszűkítettem a keresést arra amit pontosan kerestünk. Kiválasztottak melyik környékén szeretnénk, nekünk ez volt a legfontosabb (közel legyen minden), majd a hirdetések alapján kiválasztottak azokat az alaprajzokat, amik szóba jöhetnek. 3 szobás vagy 1+2 fél szobás vagy 1+3 félszobásat kerestünk. Hogy belül milyen áapotban van majdnem mindegy volt, azon lehet változtatni, a felújítandótól se ijedtünk meg, az elhelyezkedés és az alaprajz volt a fontos. Panelnél az a jó, hogy jó sok van ugyanolyan lakásból, ezen a környéken ahol kerestünk ebből a 3 szobásból amit végül vettünk, 120 lakás van, csak azt kellett megvárni, ameddig a 120-ból lesz egy eladó.

Végül egy első emeletit (alattunk magas földszint van) sikerült venni, liftes házban, részben felújítandót.

Alattunk egy idősebb néni lakik, mellettünk üres a lakás, felettünk egy kisbabás házaspár. Talán 1-2x hallottuk sírni a babát, akkor is koraeste és egyáltalán nem volt zavaró, ha megy a tv már nem is hallani. Szerintem kertes házban többet megy a szomszéd fűnyírója, mint amennyire itt a szomszédokat halljuk, de nyilván ehhez mázli is kell hogy jó legyen a lakóközösség.

Nálunk most fog megszületni a baba, reméljük az alattunk lakó néni csak pont annyit fog hallani belőle, mint mi a felettünk lévő babából :)

Szűkítsd le te is hogy mit szeretnél, állíts fel fontossági sorrendet, hogy mi az ami mindenképp fontos (pl elhelyezkedés), és mi az amiben kompromisszumot tudsz kötni (pl ronda konyhaszekrény). Muszáj valamiben kompromisszumosnak lennie, a tökéletes lakás nem létezik, csak olyan, amit közel tökéletessé tudsz te magad tenni.

én panelban laktam mindig gyerekkoromban egy 11 emeletes håź 11 emeletén ha elromlott a lift nem volt élmény oda felmeni ,de az alatunk lako szomszéd mindig morgott ha tul hangosak voltunk .

aztán felnötkėnt szintén panelban laktunk 2 fiunkal az 1+ 2 fėlszobås nagykonyhås erkėlynélküli lakás 10 emeleten itt nem volt gond a szomszédokal.

pår ėv mulva azt le cserėltük egy földszinti panelra aminek erkélye is van,itt mivel alatunk csak pince van nem gond ha tul hangosan járkálunk. meletünk egy gyerekes pár lakik .

viszont panelban mindent halasz ha fejed felett is ha te laksz lejebb .

szobák elrendezésėt nagysågåt nėztük meg ės az árat illetve hol szeretnėnk lakni.

Újszerű tégla társasházban laktunk és hidd el a gyerekes szomszédban nem a sírás a legidegesítőbb, az érthető. Olyan 2-3 éves formától kezd el zavaró lenni, amikor végig üget a lakáson óránként 10-szer, anyuka nem győzi levinni a játszóra fárasztani, váltva üti a járólapot a fém és műanyag konyhai eszközökkel, mert tetszik neki a hangja, földhöz vágja a fa játékait, dobol a radiátoron, vagy éppen orbitális hisztit rendez napi hatszor, mert éppen ilyen korszaka van. Tudom, nekem is van gyerekem és így visszagondolva sokkal stresszesebb egy lakásban állandóan fegyelmezni a gyerekemet, hogy ne zavarjuk az alattunk lakót pl., mint egy házban, ahol aztán csinálhat kb., amit akar.

Mi 2+1-es lakásban laktunk, 52 nm-en, szerintem egy pici gyerekkel pont optimális méret volt, de a cuccainkat már nehezen tudtuk bepréselni helyekre, amikor megérkezett a babánk.

Ami részemről fontos volt, hogy legyen egy zárt udvara, vagy legalábbis ne útra nyíljon a ház, hogyha tele a kezem, akkor se kapjak infarktust, ha a gyerek két lépéssel előttem megy az autóig. Legyen fix parkolóhely a lakáshoz, ami a miénk, nem áll be oda senki. Lent tároltuk benne a babakocsit és a zárt udvaron volt, így biztonságosnak éreztem a gyerekkel való le- és feljutást.

Legyen egy kis erkély, hogy legalább ennyi kapcsolatunk megmaradjon a természettel és legyen a közelben játszótér, illetve doki, védőnő, bolt, stb. Ne kelljen mindenért autóba ülni. Mi nagyon szerettük azt a lakást, ott laktunk 6 évig, de már amikor megvettük tudtuk, hogy a gyerekvállalás azt is jelenti, hogy záros határidőn belül költöznünk is kell. A családi háznál már más prioritások voltak és "sajnos" egyetértek azzal, aki azt mondja ég és föld. Az, hogy nem zavarunk senkit és felettünk sem ugrál gyerek, hogy nem kell lépcsőzni, csitítgatni a közös terekben, nem kell logisztikázni mit tudok egyszerre felvinni a gyerekekkel és mit nem, hol tároljuk a babakocsit, nem kell mindenáron valamit programozni, hogy lefárasszuk a gyerekeket, elég szabadjára engedni őket az udvaron, hogy van helyünk vendégeket fogadni és így sokszor bandázunk gyerekes családokkal (a barátainkkal) is két napokat, nekem ez olyan hihetetlen életminőség javulás, hogy csak egy éve lakunk itt, de még mindig nem győzök hálálkodni a feljebbvalónak, hogy "ideküldött" minket. Nagyon nagy dolognak kellene történnie, hogy hajlandó legyek pici gyerekekkel visszamenni lakásba. Persze amíg nem ismertem ezt az oldalt, addig a lakásunkat is optimálisnak éreztem, de így mostmár azt mondom gyerekkel nincs optimális lakás.