Normális,hogy ennyire hiányzik a gyermekem?

Nem normális.

Ha elsős lenne és most kezdené, akkor érthető lenne, mert újdonság, fura.

Remélem, azért jártok közösségbe, vannak barátok, és nem csak veled van mindig.

Én is nagyon bírom az enyémet, amikor épp nem megy az idegeimre, várom mikor hozhatom el és én is megkönnyeztem a sulikezdést:) Viszont már olyan büszke vagyok, hogy nem kell a kapuig kísérnem, mert bemegy egyedül vagy 100 métert, és ha meglátja egy osztálytársát szaladnak egymáshoz. Munka közben eszembe jut mi lehet vele, és gyakran nézem a krétát is, hogy épp történt-e bent valami.

Amíg tudsz örülni a tőled távol eső élményeinek és létezésének is, önállósodásnak, vagy ha látod, hogy valami titka van, de már nem akarja megosztani veled mit mondott xy erről vagy arról, addig szerintem nem kóros. Én is imádom babusgatni és amiért tiltakozik is ilyenért, az a legjobb, hogy "ne puszilj, már cikiii". De ugyanúgy az agyamra is képes menni és ha olyat tesz, hú.. nagyon ki tudja húzni a gyufát a tetteivel.

Amíg az önállósodása is boldoggá tesz, semmi gond nincs.