Gondolsz a gyermeked jövőjére?

ne haragudj ,de ezt nem hiszem el

ugyanis a szüleim engem 1 Ft-tal nem tudtak támogatni.

az életem másfél millió diákhitellel kezdtem hálából nekik.

22 évesen kezdtem dolgozni és mikor láttam,hogy otthon ebből így nem lesz jó megélhetés fogtam a kényelmes életem és mindent feladva külföldre jöttem napi 10 órákat dolgozni diplomával takarítani..

tűrtem a megaláztatást és csak az járt a fejembe, hogy ezt a családomért és gyermekeimért vállalnom kell, mert egyszer még igen is kifizetődik a sok áldozat

és lám lám nagyot fordul a világ.

szinte minden ismerősömtől otthon csak a hasonló panaszt hallom, amiket itt is olvasok a fórumon

szóval az ilyen emberek életútjához és előrelátó gondolkodásához csak gratulálni lehet!

nekem nem fogja senki megmagyarázni,hogy nem lehet elérni az alapokat a családalapításhoz!! csak ahhoz tudod áldozatot is kellett volna annak idején hozni mikor azon gondolkodtál,hgoy mikor vállalj gyereket

Kedves 23:36os!!!

En is kulfoldon elek, diplomaval takaritottam, megeltem en is a megalaztatast, stb. DE!!!! Semmi, de semmi nem er fel azzal az erzessel, amikor a lanyom a kezembe fogom, pedig nem vagyunk gazdagok, mert a penzunk nagy resze elmegy az otthon fizetendo dolgokra. Egy gyerek nevelesehez nem penz kell, hanem szeretet. Megvehetsz neki mindent, de nem ez fogja boldogga tenni.

Én is külföldön élek,közel 10 évig dolgoztam a vendéglátásban,Ausztria legjobb éttermeiben...

Mindig azt terveztem,hogy ha minden meglesz,vagyis megteremtettem az alapokat és találok egy pasit csak akkor vállalok gyereket.

Ez a külföldi munka sok mindenkit megőrjít,ugyanis egy alap fizetés 1200 euro szobalányoknak...

Az ember mindig többet akar,tehát soha nincs vége,kevés olyan ismerősöm van aki elégedetten távozott,a legtöbb visszajött és a magányos életet választotta sok pénzel.

Tisztelet a kivételnek.

Amikor a legnagyobb munkában voltam megismerkedtem a férjemmel,rá kilenc hónapra terhes lettem,csak az jött szóba hogy megtartjuk,semmi más.

Pénzünk nem sok volt,mert szerettünk élni,de azzal a mottóval indultunk,hogy dolgozni mindig tudunk,ha akar az ember.

Lányunk most 16 hónapos,gyönyörű,legszívesebben megmutatnám az egész világnak olyan nagy boldogság a gyerek.

Még mindig itt élünk nem panaszkodunk,én is elmentem négy órában takarítani...más munka nem volt...De lehet dolgozni...

Soha nem gondoltam arra hogy várnunk kellett volna,mert amikor több pénzünk volt nem voltunk ilyen boldogok!!!

Sok olyan ismerősöm van itt kint aki diplomás vagy akár több diplomás és takarítanak,le a kalappal!!

Eddig nem láttam itt ezt a választ, ezért írok...

Mi éltünk az állam "segítségével" és nyitottunk start számlát a gyerekeknek. Ezen induláskor megjelent a 40 ezer Ft-os állami támogatás. Mi az államkincstárt választottuk, náluk van a számlánk. Minden évben jóvá írnak néhány ezer forintot mint állami támogatást, ha teszünk pénzt a számlára. Mi sem élünk nagy lábon, azonban néhány ezer forintot minden hónapban átutalunk a gyerekek számláira. Ez van mikor csak 1-2 ezer, de van, mikor 10 000, attól függ, hogy milyen volt a hónap.

Én nem gondolom úgy, hogy képtelenség félrerakni. Ha egyszer következetesen leírod, hogy milyen kiadásaitok vannak egy hónapban, meg fogod látni, hogy honnan lehet "elvenni"! Nem könnyű, de megoldható, ha igazán akarod!

Kívánom, hogy neked is sikerüljön! De ha mégsem, akkor ne gyötörd magad, mert azzal sokkal többet ártasz a gyerekednek, ha ideges leszel, mintha nem adnál neki pénzt tizen X év múlva!

Az az érdekes, hogy mindenki a pénzről beszél, meg hogy mindent megadni a gyereknek. Szerintem meg:

NE HALAT ADJ AZ ÉHEZŐNEK, HANEM TANÍTSD MEG HALÁSZNI!

Mi lesz a gyerekkel, ha a szülők (=pénz) eltávozik? Akkor mit visz magával az életbe? Hogyan áll meg a saját lábán?

A gyerekünknek idejében megtanítjuk a pénzügyi intelligencia alapjait. Meg azt, hogy ésszerűen, logikusan, tudatosan, előrelátóan éljen. Mi is másképp nőttünk fel, most tanuljuk mi is, de épp ezért neki már idejében megtanítjuk.

Önálló gondolkodást tanítunk neki. Ne a csapból folyó demagóg baromságokat higgye el, hanem legyen saját esze, legyenek gondolatai.

Megtanítunk neki legalább egy nyelvet tökéletesre az anyanyelvén kívül.

Megtanítjuk neki a hazája és családja szeretetét.

Megtanítjuk neki a múltját.

Szakmát fogok adni neki, hogy bármi legyen is, tudjon mihez nyúlni.

És ezekkel mehet diplomáért, ha akar, ösztöndíjasként egy jónevű magyar vagy külföldi egyetemre. Azért ösztöndíjasként, mert ahhoz elég jónak kell lennie, hogy megkapja.

És megtanítjuk neki az üzletünket, kezébe tesszük a tudást, hogy eldönthesse, akarja-e csinálni ő is.

Az egyetlen pénzben mérhető, amit halálunk után megkap, az az addig felépített üzletünkből járó életjáradéka lesz.

Hisszük, ha értékeket adunk neki, értékes ember lesz belőle. Nem azt mondom, hogy nem segítjük az esküvőjében, a lakáshoz jutásban, de nem úgy, ahogy itt sokan gondolkodnak.

Hiszem, ha tudást, önálló gondolkodást, öntudatot, szabadságvágyat és hazaszeretetet adunk a gyerekünknek, akkor lesz valódi, szabad jövője.

Szóval igen, gondolunk a gyerekünk jövőjére.