Gyerekvállalás elott nem feltetek, hogy esetleg a parotok elhagy, vagy nem fogjátok bírni a gyereknevelést?

Nem, olyasmitől egyáltalán nem féltem, hogy mi lesz, ha elhagy. Engem is egyedül nevelt fel az anyám, tudtam, hogy meg lehet oldani apa nélkül is.

Szerintem a helytelen kommunikáció is a legnagyobb gondok egyike. Legalábbis most van a közvetlen közelemben egy házasság, ami tönkremenni látszik, mert a pár nem kommunikál szinte sehogy, a kisbaba miatt se nagyon.

Az viszont nem csoda, hogy a nők nem lépnek le, vagy legalábbis sokkal kevesebben. A nő hasában volt a gyerek kilenc hónapig, nem a férfiéban.

Nem féltem, hogy elhagy, mert amúgy egyedül is vállaltam volna gyereket. Amúgy nehéz is volt a férjemnek az elején, most 2 éves a fiunk, azt mondja, már könnyebb. És hogy a következőt, ha lehet, inkább kétévesen szüljem :-) Javasoltam is, hogy esetleg fogadjunk örökbe.

Hogy nehéz természetű lesz, attól tartottam, bár vannak segítőkész rokonok. Szerencsére nagyon "könnyű" baba a fiunk. Mondjuk most kezdi a dackorszakot.