Gyerekvállalás elott nem feltetek, hogy esetleg a parotok elhagy, vagy nem fogjátok bírni a gyereknevelést?

Nem, az apukák legtöbbször azért lépnek le, mert eleve nem akartak gyereket, csak a nő vagy a környezet nyomasara vállalták.

"De ha valaki ugy érzi, hogy nem egészen való neki gyerek, akkor (szerintem) nem a lelepes a megoldas."

Hanem? Szerinted mi a megoldas? Amúgy a nő is lelephet.

Nem, nem tartottam ezektől. Aztán a párom lelepett a terhesség alatt gyerekem pedig bizony nagyon nehezen kezelhető, problémás gyerek lett.

Azt,hogy valaki bírja-e a gyereknevelést, azt nem lehet előre tudni.

A másik, hogy az emberek nagy része, nem tudatosan vállal gyereket, csak "úgy alakul".

Én a gyerekneveléstől féltem, attól, hogy elhagy a párom, egyáltalán nem.

A gyereknevelés megy, de közben elváltunk.

Hosszabban: a volt férjem nagyon akart gyereket, én féltem tőle, de végül belementem. Nem írom, hogy elhagyott, mert végül én jöttem el tőle gyerekestől, de addigra már úgy bánt velem, mint egy kutyával. A gyerekvállalást nem bántam meg, néha persze nehéz, főleg egyedülálló szülőként, meg ha az exed minden téren szívat, pénzügyileg, lelkileg. De nagyon jó, hogy van a kisfiam.

Én nem féltem, mert éreztem, hogy ez lesz, hiába mondta, hogy szeretné, persze be is jött a megérzésem.

Csak azt sajnálom, hogy nem is nagyon kíváncsi a picire, pedig semmit nem kértem tőle, anyagilag sem kell támogatnia.

11 hónapos, eddig azt hiszem, hogy össz-vissz 5x látta személyesen, bár képeket szokott kapni, sőt, olyan is volt, hogy ha egy ideig nem küldtem, akkor kérte.

Remélem, hogy ha nagyobb lesz, és nem fog ennyire függeni tőlem, akkor hátha kicsit jobban kíváncsi lesz rá. Ha nem, akkor sajnos ez van :(

Ettől függetlenül ezt sosem lehet előre tudni, én nőként csak akkor vállalnék gyereket, ha tudom, hogy egyedül is fel tudom nevelni (nyilván ha nem történik valami igazán váratlan, mondjuk baleset, természeti csapás stb.). Kiszolgáltatottan ott maradni egy gyerekkel, ha az ember épp lelkileg is padlón van a szakítás miatt, az mindennél borzasztóbb lenne számomra.

Szerintem neki erősebb az apai ösztöne, mint nekem az anyai (mondjuk pár hetes a baba).

Ha válnánk és nem lehetne osztott felügyelet, abban sem vagyok biztos kinél maradna a gyerek.