2023-ra eljutottunk odáig hogy az átlagembernek pénzkérdés lett a gyerekvállalás?

Hogy ne kellett volna régen is számolni az annyit!

És pont ugyanannyian vállaltak akkor is a "majd lesz valahogy"-ra.

Szegény körülmények között nőttem fel, anyukám minden fillért számolt (de tisztességesen felnevelt).

Egyes jól leírta. Elköltözésemig nem volt külön szobám, nem volt évente karácsonyra új iPhone, sőt "csak" ruhákat kaptunk sokszor, nem volt méregdrága sportfelszerelés az éppen aktuális szórakozásra. Fel lehet így is nőni, sőt még én is el voltam kényeztetve mondjuk nagyfateromhoz képest, akit a dedi kétszer is megözvegyülve nevelt fel a féltestvérévek együtt, miközben orosz katonákat meg egyebeket szállásoltak el a szomszéd szobában... Persze, nem óhajtanék így gyereket nevelni, de kicsit megmosolyogtató ez a rengeteg sírás.

Ha nem lennének gyerekeim, akkor vennénk még legalább egy lakást, évente kétszer mennénk nagyobb nyaralásra, húsz pár cipőm lenne és két újszerű kocsink. Így nincs plusz lakás, csak egy, kétévente egyszer megyünk nagyobbat nyaralni csak egy évszaknak megfelelő cipőm van és két használt alsóbb kategóriás autónk. Nyomor a köbön...

Nem volt jobb, caak az igények voltak mások.

Emellett nem volt ez a nyomasztó közössegi média, ami azt sujkolja az emberekbe, hogy csak egy bizonyos szint felett lehet normális az élrtkörülmény.

Én 30 vagyok. Míg el nem költöztem, 2tesómmal volt közös szobánk. Anyámék minden honapban mentek a mamához hó végén, mert kenyérre sem tellett.

Mamáék 12en voltak testvérek egy 2 szobás házban. Sokszor ettek cukroskenyeret napokig, mert más nem volt.

Valoban jobb volt akkor?

Oké, hogy magasabbak az árak, de pl 2015-ben kerestem 120 ezret, és az egy normál fizetés volt akkor... Egyedülállóként, Pesten, albérletben...

Most kb 3-4x annyit keresek, más munkahelyen, viszont mára ez is átlagos kereset...

Ez vegyes dolog.

Egyrészt, ahogy írták, megnőttek az igények, bár én nem az IPhone-ra meg a rendelt kajára gondolok ezalatt, mert átlagembereknél ma sem ez a jellemző, hanem alapvetőbb dolgokra.

Mi pl. közös szobában voltunk a húgommal, amit utáltam, de nyilván ez senkit nem érdekelt (le is léptem mondjuk érettségi után, mert utáltam, hogy semmi privát szférám). Az anyámék még 4-en voltak testvérek (abból 3-an egy szobában), mi 3-an, de nekem már csak két gyerekem van, és igen, többek között azért nincs harmadik, mert nem tudjuk már anyagilag megteremteni, hogy még egy plusz szoba legyen. Én meg a saját példámból tanulva azt mondtam, közös szóvá soha.

Na, de ugyanígy anno pl. senki nem foglalkozott a normális étkezéssel. A nagyszüleim mindig krumplit meg tésztát főztek, esetleg olcsóbb húst, nekik ez volt a normális, zöldséget-gyümölcsöt keveset ettek, magvakat meg ilyeneket pláne nem. Én is hasonlóan nőttem fel, bár az én szüleim már nyitottabbak voltak, de azért nem ettünk túl egészségesen, nem volt rá pénz, nem is érdekelte őket, hogy normálisan együnk, én már azért fontosnak tartom, hogy legyen minden nap friss zöldség-gyümölcs a gyerekeknek.

Ugyanígy, nem volt fontos, hogy normálisan öltözködjünk, a legolcsóbb kínai cipőt hordtuk, meg azt a ruhát, ami olcsó volt vagy örököltük, akkor is, ha nem állt jól.

Na most, ha én is konyha+1 gyeekszobás házat vettem volna, meg paprikás krumplin nőnének fel a gyerekeim, biztos lenne pénz 3-4 gyerekre 😀 De anno azért ezeket a dolgokat könnyebb volt kifizetni is, mint most.