Dada vagy a nagyszülői, rokoni segítség vált be nálatok jobban a gyerek(ek) körül?

Kislányunk 10 hetes, eddig max. 1-2 órákat volt nélkülem, nélkülünk, akkor is a nagyszülőkkel, dédszülőkkel.

Az ősztől tartok, a férjem is többet fog dolgozni (a pici 2 hónapos koráig nem dolgozott egyáltalán, de most is inkább csak félgőzzel, nyáron így szokta). Félek, hogy mennyire lesznek majd könnyen managelhetők úgy a mindennapok, ezért gondolkoztunk azon, hogy heti pár órára felvennénk egy dadát, aki napközben tudna segíteni a baba körül.

Anyukám pedig erre a feladatkörre lelkesen jelentkezett... Szeretem, imádom, de a mi kapcsolatunk az tipikusan a "két dudás egy csárdában", neki is vannak határozott elképzelései mindenről, nekem is, aztán összeveszünk. Amíg el nem költöztem otthonról, rengeteget veszekedtünk, bár ott a kamaszkor is közrejátszott. Mióta külön élek és heti 1-2x találkozunk, úgy minden jó.

Sőt, általában próbálom úgy szervezni, hogy mi menjünk a babával hozzájuk, mert ha ő jön át, elkezd rendezkedni, pakolni, amitől én rosszul vagyok. Pl. kipakolja a teljesen teli mosogatógépet, mert hogy "egyszerűbb azokat kézzel elmosni". Vagy nekiáll átrendezni a polcokat, mert szerinte az úgy jobb. Apróságok, tudom, de az én házam, ha én két tányér miatt akarom elindítani a mosogatógépet, akkor is elindítom.

De közben az unokájáért rajong, a pici is érte. Már elkényezteti, már amennyire egy ekkora babát lehet. Örülök a kapcsolatuknak, ezért sem tudom, mi lenne a jó döntés.