Szülès előtt vagyok, ès nagyon egyedül èrzem magam?

"csak úgy èreztem jobb ha kijön,mert az ilyen jellegű problèmáimra mindenki csak legyint,akivel esetleg beszèlnèk róla"

Le is írta. Nincs is több kérdésem. Sajnálom, kérdező.

Nekem is ez van talán a 37. héten volt a mélypont.

Valahol tudom, hogy a férjem nem bír többet és jár neki az én idő (tegnap majdnem karambolozott, annyira szét van esve). De a másik irányból meg HOGY KÉPZELI, HOGY NINCS VELEM???

Mármint ez nálunk mindig is probléma volt, hogy neki teljesen más a családi mintája. Ő azért marad velem aránylag sokat, mert én igénylem, de ez őt frusztrálja hosszú távon, mert ő nem akar filmet nézni vagy tespedni a kanapén. Én meg nem bírok már 1-2 km-t se sétálni jelenleg.

Nem tudom melyik a jobb, mikor itt van és ezen látványosan szenved vagy mikor nincs itt.

Akkor ezt mondd el neki, hogy szülésig erre meg erre van szükséged tőle. Szülés után meg minden úgyis borul és egy percet nem tudtok minőségien együtt tölteni. Sajnállak, mert én is ilyen voltam, akinek “lyukas a szeretet-tankja”, az átlagnál jóval több figyelmet igényel, viszont ez az első pár évben kivitelezhetetlen baba mellett. Most 3 éves a lányunk és mostanra értünk el egy olyan pontra, hogy többet tudunk egymásra figyelni. A kapcsolatunk pedig iszonyú mélypontokat élt meg közben. Erre is fel kell készülj. Nem a rózsaszín ködös időszak jön, hanem az eddig két emberes szövetségeteknek meg kell tanulni hárman lenni, úgy hogy a gyereketek igényeit maximálisan figyelembe veszitek, hogy ne járjon úgy mint te, hogy “lyukas marad a szeretettankja”.

És igen, lehet hogy ehhez kell külső segítség. De ebben az időszakban a legnehezebb megoldani…

Ezek a hormonok miatt vannak..

Én most erzem ezt szülés után..(7hét) Igazából ez nehéz idöszak szép de nagyonsz@r is,ilyen téren.

Majd helyreállnak a hormoknok és jobb lesz..én pl mindenen is sírtam csak úgy..

A kettesben levésnek vége :)olyan ritka alkalmak egyike lesz..:)

De te már sosem leszel egyedül :)♡

Az a helyzet, hogy most a hormonok, a várható változás, a kiszámíthatatlanság és az idegen élethelyzet miatt jobban kapaszkodnál a férjedbe. Valószínűleg nem hanyagol el, csak másokkal is foglalkozik. Szüksége van neki is arra, hogy ne csak meleltted üljön és téged hallgasson, különben nem lesz érzelmi tartaléka támogatni téged a szülés környékén.

Én azt tanácsolnám neked, hogy próbálj meg eltávolodni a sérelmeidtől és nézd magad kívülről. A másik, hogy próbáld elengedni az elképzelt jövőt, egy baba a legtöbb esetben átírja majd és kevésbé lesz keserű csalódás megélni a valódi babával a való életet. A baba, az etetés, az öltöztetés, a férjeddel való közös idő pint úgy lesz jó, ahogy alakul majd. Ami messze lesz a korábban kitalált verziótól.

Ez nem hormonok játéka, de nem is igényel terápiát.

Egyszerűen szorongsz az ismeretlen miatt, félsz hogy kihagytok egy utolsó lehetőséget. Ez szimpla logika. Nem kell mindent a hormonokra fogni a nőknél, aminek az érzelmekhez van köze...A férfiaknak is vannak aggodalmaik. Sokszor pont ez okoz gondot, hogy ők meg gyorsan mindennel elfoglalják magukat hogy segítsenek vagy eltereljék a zavaró gondolataikat, pedig a nőnek csak annyi kéne hogy jelen legyenek a figyelmükkel 100%-ban.

Az én férjem is nagyon elfoglalt típus, folyton jön-megy, többször látom a hátat mint az elejét.

Tudom hogy szeret, de néha nekem is több minőségi időre lenne szükségem. Nekem mondjuk terhesség alatt nagyon jó volt, szülés előtti héten mégis rámjött ez az utolsó időnk kettesben para. Ami egyébként nem volt alaptalan, mert egy nehéz időszak a legeleje párkapcsolati szempontból. Nem nagyon tudtunk utána kommunikálni, fáradtak voltunk, stresszesek, de idővel azért javul és helyreáll minden.