A te gyereked mennyire hasonlít viselkedésre/preferált dolgokban az egyik szülőére?
Én csecsemőkora óta egyedül nevelem a gyerekem, az apjával nincs kapcsolata, most nemrég beszélgettünk, és egy az egyben a gyerekem ízlésre, viselkedésre(iskolai gondok ugyanolyan típusban), és még szóhasználatban/felfogásmódban is, ugyanazokon a dolgokon röhögnek. Ezek tőlem távol állnak és iszonyúan bosszantottak mindig. Mind rácsodálkoztunk, ilyenek, hogy pl csak a zöldborsót eszi meg a gyerek zöldségek közül(az apja is, nem is tudtam), ugyanaz a beképzelt nagyzolós viselkedési mód, és ugyanolyan beszólások amik egyforma mentalitást tükröznek, pl ugrat valakit, ami amúgy nem vicces, majd ugyanúgy röhög rajta, mint az apja, és a végén hozzáteszi, hogy "mennyire jó a humorom", mint ahogy ő.. mikor nem is volt vicces.
Teljesen lehidaltam/tunk a hasonlóságtól. Ugyanolyan kedvenc szín, ugyanolyan versengő stílus, ugyanaz a kedvenc játékforma, ugyanolyan válogatósság ugyanazokra az ételekre, ugyanaz a túlmozgásosság, ugyanolyan ruhák szeretete, ráadásul az én gyerekem is fütyül vagy énekelget fél perc beállt csöndben, ráadásul hasonlóan gondolkoznak, pl az én gyerekem odacsap, ha elvesznek tőle valamit, amit nem sikerült kinevelnem, az apja meg bőszen helyeselt, hogy dehát mit csináljon, ki kell állnia magáért, és ugyanezt mondta nekem az én gyerekem is, de több ilyen sztori is volt.
Mindketten érezték, hogy én ki vagyok rekesztve ők meg egyformák és van összhang, megértik egymást, köztünk meg kevésbé. Az ember esze megáll, fene se gondolta volna. Persze rólam is ragadt rá valamicske, de azt csak kínkeservvel sikerült elérnem, ilyenek, hogy pisilni helyett mosdóba kell mennemet mond már, és nem szereti ha megkérdezik, volt-e pisilni, de ezt tényleg sokáig gyakoroltuk. Hogy lehet ilyen rohadt nagy szerepe a genetikának a személyiség terén? Másnál is megmutatkozik ez, vagy csak nekem volt pechem?
válasza:8
Teljesen értelmetlen dolgokról hadovàl🤷🏻♀️
Ahogy írtam nem apai, de a tesómnak olyan tulajdonsàgai jönnek elő az egyik gyerekemen, amiket a férjem és én is nehezen viselünk.
Alapvetően a tesóm felnőtt életében is folyamatosan problémàt okoznak neki.
Most keresem a nevelési könyvekben, hogy ezt miként tudom formàlni, vagy pont az előnyére fordítani.
Ja, szegénynek valami baja van.
Én bírom a gyerekem is, csak vannak zavaró dolgai, ahogy mindenkinek, és nem tudtam honnan jön, mert mindenki azt szokta mondani, hogy a személyiségét én formálom, "te neveled ilyenné", "átveszi a szokásaidat", "a tetteidre reagál", mikor úgy érzem már kész volt, mint kb valami magnál, én meg csak két karót tudtam levágni, hogy melyik irányba nőjön és egészségesen tudtam tartani, gondozni, de hogy az milyen "fajta", az már az elejétől adott volt, a személyiségének nagyrésze, reakciói, preferált dolgai "veleszületettek" a nevelésnek meg szinte semmi jelentősége nem volt. Kit érdekel, hogy ráfeküdtem az étkezés, pont ugyanarra válogatós, mint az apja. Kit érdekel, hogy én bárány természetű voltam, ha ő heves kiskorától és még indokoltnak is érzi, mikor már nagy, mert valahogy ugyanolyan látásmódja van. Kit érdekel milyen lehetőségeket biztosítottam hobbi téren, ugyanabban leli örömét, mint az apja. Egyébként külsőre (szerencsére) is az apjára ütött, egyedül az arcformája az enyém, de testalkat, bőr/haj/szemszín is tiszta apja.
Még biztosan lesz másik gyerekem, kíváncsi vagyok, mennyire fog rám hasonlítani.
válasza:Mondjuk az, hogy önmagában te alakítod nem igaz.
Olvastam valami olyasmit, hogy a személyisége egyik része genetikailag ,,hozott" vele született, aztán van a szülőktől örökölt, a kora gyerekkorban belenevelt és aztán jön a környezet ami befolyásolja az alakulását.
Ezt én is olvastam, de a felosztása már nem olyan, mint írják/mondják. A nagyrésze genetika, utána a többi kb egyformán minimális, ezért írtam, hogy én max kikarózni tudom a növényt, meg gondozni öntözni, és itt ki is merül az egész, szinte teljesen genetikának érzem, mert nem hasonlít akkora mértékben rám, mint kellene nevelés és együtt töltött idő alapján, bezzeg arra, aki sosem nevelte/nem ismerték egymást megszólalásig egy rakás dologban, pedig még tőlem sem jöhetett, mert én is minimális időt töltöttem csak az apjával..
Ahh.. Csak azt nem tudom miért az ő genetikája erősebb az enyémnél.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!