Most velem van a gond vagy tényleg nem stimmel valami?

Próbáld ki, hogy egy hétvégét veled van, mert most ezek alapján eléggé kívülálló nézőként kezeled ezt a helyzetet, mintha te nem is lennél felelős a saját gyerekedért, hanem mindent a párod ront el (igen ő IS). Anyu mondjuk látogassa meg a nagymamát vagy valamelyik barátnőt. Ti meg menjetek el kirándulni, focizni, biciklizni... Ami egy apának a dolga, hogy átvigye a gyereket a küszöbön a veszélyes világba :) Az 5 éves kor pont az, amikor vetélytársat is lát benned, de fel is néz rád és szeretne utánozni. Szerintem jót tenne a kapcsolatotoknak a gyerekkel, kellenek az ilyen élmények ahhoz, hogy hozzád is kötődjön és te is hozzá. És akkor te is látnád a saját határaid és hogy mi is az igazi feladat.

Utána meg leülhettek a pároddal megbeszélni, ki mit vár el a másiktól, mi is szerinte a gyereknevelés. (Ezt egyébként a születése előtt kellett volna.) A mesenézésnek pl. legyen fix ideje egy nap, ettől eddig. Nem baj, ha a gyerek hisztizik vagy unatkozik. Lesz mondjuk két hét őrület, idegőrlő hiszti és nyafogás, de aztán már feltalálja magát és játszani fog a legóival vagy bármi, amitől kreativabb lesz, és nem lesz világvége és ugyanúgy szeretni fog benneteket.

Ha ez nem megy nektek, kétfelé húztok, lesz egy egyre nehezebben kezelhető gyereketek, aki miatt folyton veszekedni fogtok, aztán tényleg nem lesz apja a végén. Pedig hát ti vállaltátok, össze kellene fognotok.