Most velem van a gond vagy tényleg nem stimmel valami?

5 évesen nincs szeparációs szorongás. Ez csak kifogás. Nem akar veled lenni. Jól érzed, itt gáz van.

Nem értem. Èjjel nèz mesét a hàlószobátokban?

Az a baj, hogy abból a pozícióból, ahol most vagy, nem fogod tudni megoldani a problémát. Se az édesanya. Szakemberhez kéne fordulnotok. Nyilván nem jó, ahogy most van, de ügyesen kell korrigálni, mert könnyű a ló túloldalára átesni.

Te vagy az új "barát"?

Tényleg nem stimmel vmi. Ahogy előttem írták, ilyenkor már rég nincs szeparációs szorongás. Másrészt rettentően el van kényeztetve.

Tényleg nem stimmel valami, méghozzá nagyon nem. Én is szakembert javaslok.

Féltékeny is lehet rád, ha új vagy az életében. Le kellene tisztázni az anyjával, hogy milyen szereped van a családban, mert nem lakhatsz ott majd, de mégis külön burokban. Vagy legalább mi a cél, milyen szereped lesz fokozatosan, ha jól alakul köztetek. Valószínűleg nem foglalkozik az anyja a gyerekkel, hanem inkább ellátja és ráhagyja a dolgokat, hogy ne kelljen veszekedni, parancsolni, beleállni a konfliktusokba vele. A képernyő is ilyen bébiszitter, hogy addig is békén hagyja ugye. Plusz nagyon fél attól, hogy a gyerek nem fogja szeretni és így megvásárolja, akár azért, mert ezt látta példaként vagy bűntudata van, ha bármiért elszomorítja a gyerekét. A párod tipikusan lehet gyenge, engedékeny, áldozat személyiségű nő, akinek túl megy a komfortzónáján, hogy legalább a gyerekét vezesse, és teherként éli meg, hogy ennyire távol áll tőle a "főnöki" szerep. Valószínűleg a társ és apa hiánya is közrejátszik nála is és a gyereknél is és túlkompenzál. Pedig persze hosszú távon kellene gondolkodnia. Nem az a fontos, hogy most folyton vidám kiskirály legyen a gyerek és ő végre ezzel pár perc nyugit szerezzen, hanem hogy mennyire boldogul majd a fia az életben önállóan. És az anya érdeke is ez hosszú távon. Meg kell neki tanítani dolgokat, tudatosan, és lehet azt szeretettel, de ennél határozottabban. Támogató társ nélkül, egyedüálló anyaként igen, ez marha nehéz és fárasztó munka, amiből nincs szabadság. De a saját gyereke fejlődését hátráltatja, ha nem húz határokat. Hisz 5 évesen most úgy viselkedik, mintha 2-3 lenne a leírásod szerint. (Szeparációs szorongás meg másfél évesen van.) Ha nincs belátás a párodban, te pedig nem akarsz részt venni a gyereknevelésben vagy nem is engedné, akkor szét fogtok menni. Felkarolhatod ezt az egészet, de nehéz feladat és nagy belátás, őszinte kommunikáció és a jószándék feltételezése a kulcs. Pszichológus kb. mindkettejüknek hasznos lenne persze, hisz fel kellene göngyölni azt is, milyen trauma, családi minták... stb. vezetett ide. De az is hatásos, ha ezekről mint társ tudtok beszélni.

A párod hárít.Meg van a gyerek, mar csak vele törődik,rá vetít ki mindent, hogy ne kelljen Veled lenni, csak amit feltétlenül szükséges.