Olyan anyukák tapasztalatára lennék kíváncsi, akinek a párjának már korábbi kapcsolatból/házasságból volt gyerkőce: ennek ellenére ugyanúgy tudott veled örülni a közös babának?

Szia!

Én nem "újasszonyként" írok. Nálunk elváltak a szüleim. Mi ketten vagyunk tesók (én 23 -3 és fél hónapos a fiam- és a tesóm 21) , apukámknál 21 hónapos a tesóm.

Apukámnak nagyon jót tett az öcsikém. Nagyon szeretjük, és az élettársát is. Régen apukám sokkal türelmetlenebb volt, már gyereknevelés terén, de szerintem, most nagyon jól nevelik az öcsimet.

Nekem spec. apa élettársa sokat segít telefonon, ha nem tudok valamit a pici körül.

Szerintem, ha jól állsz a dolgokhoz, biztos nem lesz probléma. Az pedig nem baj ha a párod tapasztalt ilyen téren (habár apukám a kakis pelust mai napig nem cseréli :) ). Úgyanúgy fogja szeretni a gyemekeiteket, hisz akarjátok, hogy legyen. Mondom én csak apumon látom, hogy odavan a fiáért.

És a másik dolog, ripsz ropsz bele fogsz tanulni a gyerek körüli teendőkbe. Nem könnyü, de menni fog, főleg, hogy ott a párod, aki kettőn már gyakorolt. :)

Üdv

Szia!

Nekem a férjemnek az első házasságából van egy nagyfia, nekem is az elsőből egy 7 éves fiam. A közös kislány 3 hónapos, és IMÁDJA az apja. Ha lesz kisbabátok, ösztönösen fogod tudni, mit kell tenni, az meg hogy ő segít, amit már megélt, az nem baj. Nem könnyű egy pici babával, nálunk is volt, hogy fájt a hasa, ordított, és a férjem nem tudta mit kell tenni, rám bízta. Hiába csinálta már végig, nem ugy élték meg, mint az anya.

Hagyd, hogy segítsen, megossza veled a tapasztalatát, aztán ha tetszik alkalmazod, ha nem, nem. Én is meghallgatom, de nincs két egyforma gyerek, hiába volt "olyan" az ő fia, ha kislányunk "ilyen".

Remélem érted, mire gondolok. Ezen ne agyalj, a terhesség alatt ugyis olvasgatsz majd, és sok fontos információt gyüjtesz. É akkor jobban fogod tudni, mint ő :)