Ha sokan azt mondják, szívás és rabszolgaság az anyaság, miért vállalják be többször is az emberek?

Köszönöm a válaszokat! :)

Valóban igaz, szerintem sem zárja ki a kettő egymást, van szívás és öröm része is, és szerintem ez nagyban az anyuka személyiségétől függ, hogy melyik részére tud jobban koncentrálni, melyik oldalt veszi jobban figyelembe.

Persze annak nagyobb szívás, akinek súlyos beteg gyereke van, vagy borzasztó nehéz természetű gyereket kapott, de ahogy az ismerőseimnél látom, nekik több az öröm, és a boldogság az egészben (az egyik legjobb barátunknak van egy 5 éves kislánya, imádják őt, kedvesen beszélgetnek vele mindenről, a kislányt is érdekli szinte minden).

#3, köszönöm, remélem teljesülni is fog!❤️

#6, persze tudom, egész éjjel sem szeret tanulni valaki, de megéri, aztán mégis elvégzi az egyetemet, hogy ne egy gyárban kelljen dolgoznia, és hogy diplomája legyen. Ez is nagy szívás, és jó dolog is egyszerre. Én csak azért tettem fel a kérdést, hogy ha olyan rossz lenne az egész gyereknevelés, akkor nem vállalnák be most sem ennyien.

Igazából nem tudom pontosan, hogy van ez, de már olvastam egy anyukánál egy hasonló múltkori kérdésnél, hogy neki nem kárpótol a szeretlek anya, meg stb, mert hogy a gyereke folyamatosan hazudozik neki, már lassan azt sem hiszi el, amit kérdez, és tudja, nevelni kellett volna, de ezt mind azok mondják, akiknek jó személyiségű gyerek jutott.

Ezen valóban nem segít a nevelés?

Vagy olyan esetben, ha pl. a gyerek lop, csal, kábítószerezik? Szerintem egy gyerek magától nem fog hozzászokni a droghoz...

#19

Mondjuk ez igaz, sajnos a társaság is nagyban befolyásolja a gyerek viselkedését.

Én is sokáig féltem ettől, hogy ha majd lesz gyerekem, és ha nagykorú lesz, majd milyen ivós-drogozós fiúk, vagy rosszabb esetben lányok társaságába keveredik bele.

Sajnos ebbe a szülőnek már nincs igazán beleszólása 🤷